Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Molnár Endre: Max von Pettenkofer

MAX VON PETTENKOFER írta: MOLNÁR ENDRE (Budapest) A tudományos közegészségtan, különösen a környezet-egészségtan megalapítójának Max von Pettenkofert mondhatjuk. E tudományt egyetemi tárgyul „Hygiene" címen elsőnek éppen száz esztendeje — 1865-ben — kezdte előadni a müncheni egyetemen. Jelentősége kívánatossá teszi, hogy röviden bemutassuk életének útját. Pettenkofer 1818-ban született a Duna menti Neuburgban, parasztszülők fiaként. Iskoláit falujában kezdte, de szülei már 1827ben — mivel megmutatkozott tehetsége — egyik nagybátyjának felügyeletére bízták, aki udvari gyógyszerész volt Münchenben. Érettségije után, 1837-től kezdve, egynehány félévig természettudományokat tanult, aztán belépett mint gyakornok nagybátyjának gyógyszertárába. Azután rövid ideig színész volt, de ezzel felhagyott, egyik unokatestvérének, későbbi feleségének hatására és tovább tanult, mégpedig kémiát és orvostudományt. 1843-ban mindkét szakból vizsgát tett és egyúttal orvosdoktorrá avatták. 1845-ig főleg Justus von Liebig — a mezőgazdasági kémia megalapítója — mellett dolgozott Giessenben. 1845-ben Münchenben kémikus lett a királyi főpénzverdében; 1847-ben — alig 30 éves korában — már „az orvosi kémia rendkívüli tanára" a müncheni egyetemen. 1850-ben kezdett érdeklődni a közegészségtan iránt. Akkoriban vizsgálta a müncheni királyi palotában a légfűtésnek a levegőre való hatását. Megállapította a levegő-nedvesség csökkenését és azt, hogy a palota lakói panaszainak oka : a levegőnek a fűtés bevezetése óta jelentkező szárazsága.