Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Regöly-Mérei Gyula: Az író és a szedőgép ördöge

AZ ÍRÓ ÉS A SZEDŐGÉP ÖRDÖGE írtaí REGÖLY-MÉREI GYULA (Budapest) únyosan és fölényesen nevetett az Ördög, amikor az Ember felfedezte az írást. — Ez azután nekem való mulatság! — gondolta —, Vígan okozhatom a sok galibát. Odasettenkedett az írást ismerőkhöz éppen úgy, miként azt jelenleg is megteszi, láthatatlan maradt vagy testet öltött. írástudó alakjában jelent meg ilyenkor, s afelett vitatkozott — természetesen Babilóniában az agyagtáblák vésnökeivel —, hogy bizonyos szó ékírásos jelét egyetlen, avagy két, sőt esetleg három betűvel írják-e a másolt szövegben. Az Ördög tehát az írás művelőihez sompolygott, gonosz gondolatokat gerjesztett, elhomályosította az ismereteket, s lelki vaksággal sújtotta a betűt látó szemet. Összekeveredett a szavak értelme, az Ördög vigyorgott és fintorogva dörzsölte kezét. Ámde az Ember is résen volt. Ó-Egyiptomban az ideogrammok mellé betűjeleket, s a szó jelentését megerősítő determinatívot rajzolt az irnok. Mindez nem zavarta az Ördögöt. Eredményesen működött tovább. Ott terpeszkedtek a hibák, még az általunk Ebers-papyrusnak nevezett könyvben is, s amikor az ókori „korrektor" észrevette, már csak annyit tehetett, hogy a lap szélére írta a helyes szöveget, mégpedig a „nofer" (jó) megjegyzéssel. Évezredek teltek el, de az Ördög nem nyughatott : hibákat sugalmazott a kódexek jámbor másolóinak, s tele torokból kacagott, ha a kései utódok érthetetlenül bámulták az elrontott szöveget. Az Ördög is litterátus egyéniség, s ezért nem csodálatos, hogy legott felismerte a könyvnyomtatás felfedezésével járó bőséges hiba12 Orvostörténeti Könyvtár közi. 177