Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Abádi Gyula: Ismereteink a gyógyszerek hatásáról a múltban és jelenben

gyalja a különböző okokból származó vizenyőket, de a szívműködés elégtelenségéből eredő pangásos vizenyőt nem említi. Viszont therápiásan az extravasális vizenyő felszívatására digitálist ajánl főzetben és calomelt. Ezeket ma is használjuk hasonló céllal Érdekes azonban, hogy a szívre ható gyógyszerek között nem említi a digitálist. Hypochondria — hysteria kezelésénél valeriána gyökeret, Belladonnát, acid, phosphoricumot és tinctura ferri aetheorest ad. Ezeket a gyógyszereket ma is szívesen használjuk hasonló betegségeknél. Féregűzésre Electuarium antihelmeticum címszó alatt felsorolt gyógyszerekben Santonin, Calomel szerepel, melyhez a receptben még hashajtó Jalapát is ír fel. A Santonint, Calomelt ma is hasonlóképpen hashajtóval együtt alkalmazzuk féregűző-szer képpen, bélférgességben. Hashajtó, vizelethajtó gyógyszerek összetétele hasonló a használt gyógyszereinkhez. Teljesség kedvéért azonban meg kell említeni, hogy Hufeland könyvének receptéi között Mercur sublimât, corros. gr. semis, vagyis: Hydrargirum biohloratum corrosivum is szerepel a belső használatra ajánlott gyógyszerek között kanalas-orvosság, illetőleg pillula formájában. Úgy látszik, még nem ismerték a sublimât rendkívül veszedelmes méreg-voltát, veseelfajulást, nephrosist okoz. Érdekes azonban, hogy az 1892-ben, tehát 50 évvel később Frőhmer „Állatorvosi Gyógyszertan"-ában a sublimátot, mint nagyon veszedelmes mérget tárgyalja, felemlítve annak a vesére kifejtett káros hatását és kihangsúlyozva, hogy belső bevételre nem használható semmiféle formában sem. Befejezésül szabad legyen a bevezetőmben említett gondolattal zárnom tanulmányom : a beteggel való foglalkozás a legfontosabb az orvosi munkában. Az a véleményem, hogy az előadásomban említett orvosok a primitíveknek, naivnak látszó gyógy el járásaikkal is értek el komoly eredményeket. Kitűnő megfigyeléseiket a beteggel való sok-sok foglalkozásból merítették. „Lehre und That war mein Leben . . (a tanulás és a cselekedet volt az életem) — írja Hufeland könyvének előszavában. Igen, minden orvosnak — tanulni és cselekedni a beteg érdekében — ez lehet életének célja, törekvése.