Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Abádi Gyula: Ismereteink a gyógyszerek hatásáról a múltban és jelenben

„, , , gyakran minden más orvosságoknál fellyebb — beísülendő, de mégis nagyon vigyázó és sok probáju orvost kévan." Amikor még volt harmadlagos stádiumban levő betegünk, alkalmaztuk mi is a higanyos bedörzsölő kezelést, unguentum cinereummal, A jelenleg használt antilueticumok adása után nem fejlődik ki a vérbaj harmadik stádiuma. A könyv végén a javasolt orvosságok jegyzékében sok ma is hasonló összetételben használt gyógyszer receptjét találjuk meg. Pl. Fol sennae, Mann, elect. Crem tartar, infusumban használták hashajtásra, vagy Scammoni, Résina jalapae, Mercur dulc, Sacchar alb. porban. Persze a ma orvosa már sokkal hatásosabb gyógyszereket használ, és ezek gyári készítmény formájában kerülnek forgalomba. Nincs szüksége az orvosnak, hogy a receptjén ő írja elő a gyógyszerésznek a kívánt gyógyszer alkotórészeit és az elkészítés módját. A Störk—Rácz-féle könyv külön fejezetben foglalkozik a himlőoltással, amint nevezi: „az himlő béoltásáról" beszél. Jenner Edward angol sebészorvos a himlőoltás felfedezője — így ismerik a világon — 1796-ban végezte az első himlőoltást. A tehénhimlővel való oltást 1798-ban fedezte fel. Az 1778-ban megjelent és fent említett könyvben viszont tökéletes leírását találjuk a himlő-oltásnak. A beteg ember himlő hólyagját lancettel — lándzsával — átszúrja, majd a gennyes lándzsával felkarcolja az epidermist és a cultist, így végzi az oltást. Tökéletesen leírja az oltás helyén kifejlődő himlőhólyagot, annak begennyesedését, a varképződést és az oltott általános testi állapotát. Ez a leírás teljesen egyezik mai ismereteinkkel. Ismerteti, hogy a himlő-oltás helyén keletkezett pörk, var összetört porával később is lehet oltani. Ezt a seborvosok szokták összegyűjteni és tiszta, ledugaszolt üvegben tartva, hosszú időn keresztül alkalmas hatásos himlő-oltás végzésére. A himlő-oltást a kínaiak már az ókorban végezték, hasonlóképpen felhasználták a himlőhólyag helyén keletkező var porát oltásra, azonban Európában Jenner nevéhez fűződött az első himlő-oltás. A fentiek viszont azt bizonyítják, hogy a Jenner által végzett himlőoltást megelőzően, több mint 10 éve ismeretes volt már az