Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Abádi Gyula: Ismereteink a gyógyszerek hatásáról a múltban és jelenben

ismernek meg, amelyeket már az ókorban mérgezés céljára is használtak fel. Pl. Szókratész görög filozófust i. e. 399-ben az ifjúság megrontásával vádoltan, bírái halálra ítélték. Nyugodtan itta ki a méregpoharat és tovább folytatta megkezdett beszédét. Erősen elpirult, hangja színtelenné vált a szájában, a torkában fellépő szárazság miatt. Görcsök, fokozódó gyengeség beállta mellett vesztette el eszméletét. Atropin-mérgezésnek tartják. Feltételezhető, hogy ismeretes volt ez a növényi méreg. Igen érdekes mérgezést írt le Suetonius „A Cézárok élete" c. könyvében. Claudius római császárt időszámítás után 54-ben mérgezett gombával etették meg. A méreg hatására megnémult és szörnyű kínok közt halt meg. „Néhányan azt is tudni vélik, írja Suetonius, hogy előbb elszunynyadt, majd minthogy tele gyomorral feküdt le, mindent kihányt. Erre újabb adag mérget adtak be, lehet, hogy főzetben, mert üres gyomra kívánta az italt. De az is meglehet, hogy klistély alkalmazásával, hiszen máskor is így jártak el, ha tele-ette magát és úgy tettek, mintha most is ekként akarnának segíteni rajta." Tehát ismeretes volt a méreg főzetkészítés formája, a beöntés, klizma alkalmazása. Tudták azt is, hogy a végbélből is felszívódik a gyógyszer — a méreg. Galénus Claudius római orvos 131 —210-ig élt, a császárok orvosa volt. Ő már megkülönböztet hatástalan, gyenge, erős és mérgező hatású gyógyszert. A gyógyítás a középkorban átment a papság kezébe és véres beavatkozást orvos nem végzett, ezt az akkori szellem nagyon elítélte. Borbélyok — „chirurgusok" — seborvosok végzik a szükséges műtéteket. Az orvosok belgyógyászattal foglalkoznak. Nagy tere nyílik a gyógynövények felhasználásának. Paracelsus 1493-tól 1541-ig élt orvosalkimista szerint, a növények színe és alakja határozza meg a gyógyító hatást. Ó hirdette elsőnek, hogy a kémia célja nem az aranycsinálás, hanem a gyógyszerek tanulmányozása és készítése. A XVII—XVIII. században még nem ismerték a vitaminokat, de a világjáró indiai és csendes-óceáni hajósok a scorbut megelőzésére és gyógyítására citromot és friss gyümölcsöket használtak. Tudták, hogy a hosszú hajóút alatt nyers, friss élelem hiánya miatt, komoly