Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Abádi Gyula: Ismereteink a gyógyszerek hatásáról a múltban és jelenben

ISMERETEINK A GYÓGYSZEREK HATÁSÁRÓL A MÚLTBAN ÉS A JELENBEN írta: ABÁDI GYULA (Budapest) A z ember ősidők óta keresi azt, ami fájdalmában, betegségében enyhülést, gyógyulást hoz. A gyógyítás mesterségének története az emberi tevékenység legősibb emlékeivel esik egybe. Hogy ezt a műveletet papok, sámánok vagy később orvosok végzik, ez a kultúra fejlettségi fokától, az adott idő társadalmi rendszerétől függ, A gyógyítást végző a természetfeletti erők segítségül hívásával — tehát a gyógyítás hitének, akaratának felkeltésével — már nem éri be, hanem különböző, a környezetében fellelhető állati, növényi eredetű anyagokkal kísérli meg az „égiek csodatevő" erejét adjuválni. így sor kerül a különböző veszedelmes vadállatok fogának, agancsának, bőrének, májának, agyvelejének a felhasználására, amit még ma is láthatunk egyes afrikai törzseknél, akik jelenleg a bronz, vagy vaskori kultúrában élnek. A legfontosabb a gyógyulás hitének felkeltése. Ezt még a modern orvos sem nélkülözheti, tudományosan megalapozott, klinikai, laboratóriumi vizsgálatokkal felállított diagnózisát követő gyógyításánál. A hitet a gyógyulásban ma is fenn kell tartani, meg kell magyarázni a betegnek a betegségével és főként a gyógyulásával kapcsolatos kérdéseket. Foglalkozni a beteggel, és erre nincs idő, ezért romlott el az orvos — beteg közti kapcsolat. Növények görcsös gyökereivel, termésével, színes virágaival kísérleteznek, nyersen, sütve, főzve, áztatva, forrázat készítésével. Kialakul a gyógynövényekkel való foglalkozás. Növényi mérgeket