Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Mann Miklós: Fegyelmi vizsgálat Pólya Jenő ellen a Tanácsköztársaság bukása után

dekezni sem tudott ellenük!) helytelenítésre ítéltékl Ezután az 1920. máj. 28-án tartott közgyűlés, mely „pofozkodások között zajlott le ..." szintén helytelennek minősítette Pólya Tanácsköztársaság alatti működését. Az Orvosszövetség igazolóbizottsága 1921. febr. 11-én tartott ülésén Pólyát kizárásra ítélte. Három nap múlva a főváros közigazgatási bizottságának ülésén Csilléry András — bizottsági tag, s egyszersmind az Orvosszövetség igazolóbizottsági tagja — ezt a körülményt bejelentette. 1921. febr. 16-án hivatalos átiratban tudatták a polgármesterrel is. Ennek ellenére az Orvosszövetség igazolóbizottsága febr. 18-i ülésén kénytelen volt elhatározni Pólya újbóli kihallgatását, s ezzel elismerni, hogy a febr. 11-i ítéletet az ügy kellő ismerete, kellő megfontolása nélkül hozta meg. Nem érdektelen tény, hogy az Orvosszövetség számára ez ügyben két referátum készült — névtelenül! Mint Pólya írta: „Ezek az urak csak titokban szeretnek vádolni és névtelenül gyanúsítani." Láttuk a vizsgálati módszerek elemzésekor, hogy Pólyát lehetőleg megfosztották a védekezés lehetőségétől ; a vádakat, tanúvallomásokat elhallgatták, nem ismertették vele stb. Ezzel szemben a kari felterjesztésbe az Orvosszövetség referensei betekintést nyertek, illetve az általuk készített referátumokat Hoór ismerte. Érdekes az a körülmény is, hogy a Hoór által 1919-ben készített kari felterjesztés vádjai nem egyeznek a Hoór által 1921-ben megfogalmazott vádpontokkal; illetve az újabb Hoór-féle vádiratban szerepelnek most már az Orvosszövetség referátumából átvett vádpontok. Az Orvosszövetség viszont alig vett át Hoórtól vádpontot. Mi következik ebből? Egyrészt az, hogy egymás vádjait olyan abszurdumnak tekintik, hogy szégyenlik akceptálni. Másrészt Hoór is kénytelen volt belátni az általa szerkesztett kari felterjesztés egyes pontjairól, hogy azok könynyen cáfolhatók. Közel 30 vádra kellett Pólyának felelnie. Ezeket memorandumában részletesen elemzi és kimutatja nemcsak alaptalanságukat, hanem rámutat pl. arra a körülményre is, hogy Kollégáit, kik vele teljesen analóg módon jártak el (Vámossy Zoltán, Török Lajos, Winternitz M. Arnold, Tóth István, Holczwart Jenő) az egyetem, s az Orvosszövetség mégcsak felelősségre sem vonta! Memorandumában Pólya a leghatározottabban visszautasította a