Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Mann Miklós: Fegyelmi vizsgálat Pólya Jenő ellen a Tanácsköztársaság bukása után

hazafiatlanság vádját. „. . . a vád alól tisztáz engem lelkiismeretem, tisztáz engem múltam, mely szakadatlan tudományos és humánus munkában telt el és mellyel csak használni igyekeztem honfitársaimnak és elismerést szerezni külföldön is a magyar tudományos munkának .,." A vádak és cáfolatok részletes ismertetésére e helyen nincs lehetőség, de azt hisszük, hogy pl. a Hoór-féle 10. vádpont megemlítése pregnáns bizonyíték arra vonatkozólag, hogy milyen módon igyekeztek megvádolni, tönkretenni egy becsületes főorvost. Ebben a pontban azzal rágalmazzák, hogy 1914-ben, a világháború sebesült katonáival a Munkácsy utcai hadikórházban kíméletlenül, durván bánt. Ilyen vádakkal kellett tehát szembenéznie 16 éves sebészfőorvosi működése után! Az a körülmény, hogy a különböző fórumok az alaptalan vádak ily tömegét emelték ellene, bizonyítja leginkább az üldözés személyi jellegét. Pólya memorandumában a személyi hajsza ellen kért védelmet a „jog, igazság és méltányosság nevében." Mivel megcáfolt minden vádat, azt reméli, hogy az ügyészség „ .. .felmentő indítványával meg fog engem szabadítani ennek az áldatlan fegyelmi ügynek a súlyától, mely immár két éve nehezedik rám és ezzel visszaad az életnek, családomnak és tudományos működésemnek." Az ügyészségnek azonban nem volt az ügy olyan sürgős. Hiába adta be Pólya 1921. nov. 12-én minden vádat megcáfoló memorandumát, a székesfővárosi tiszti ügyészség csak 1922. febr. 18-án készítette el indítványát a törvényhatósági bizottság „tekintetes fegyelmi választmányához" [8]. Ez az irat végre javasolja a fegyelmi eljárás abbahagyását. Miután sorra veszi a Pólya ellen emelt vádakat, felveti azt a gondolatot: vajon az egyes vádpontokban kifogásolt ténykedések oly horderejűek-e és alkalmasak-e arra, hogy azok fegyelmi vétségnek minősíttessenek? Részletesen megvizsgálja ezért az orvostudományi kar határozatát — melyet különben a miniszter jóvá sem hagyott —, valamint azt a tényt, hogy Pólya működését két tekintélyes orvostesület egymástól teljesen eltérően ítélt meg, — s mindezek után arra a konklúzióra jut, hogy Pólya tevékenysége nem minősíthető olyan súlyosnak, mely fegyelmi vétséget képezhetne. Ezért indítványozza a fegyelmi eljárás abbahagyását. A főügyész indítványa ellenére is tovább húzódott a vizsgálat és