Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Mann Miklós: Fegyelmi vizsgálat Pólya Jenő ellen a Tanácsköztársaság bukása után

a rendeletét, amely szabályozza a fegyelmi eljárás során való felfüggesztéseket. Igyekszik kitanítani őket, hogyan kellene elintézni ezt a kellemetlen Pólya ügyet. Javasolja: az orvoskari tanártestület felterjesztésében olyan súlyos természetű váddal illesse Pólyát, „amelynek már az alapos gyanúja is veszélyezteti a kórházi főorvosi állás méltóságát és tekintélyét, és amelynek bebizonyosodása hivatalvesztést vonhat maga után" [6]. Nézzük meg a következőkben az ellenforradalmi fehérterror módszereire oly jellemző vizsgálatokat. Pólya Jenő első kihallgatására csak 1921. május 17-én talált módot az orvoskari fegyelmi bizottság, tehát közei két évvel az ellene indított fegyelmi vizsgálat során meghozott ítélet után. Erre a kihallgatásra is csak azért került sor, mert még a minisztériumnak is feltűnt az egyetem eljárása. Ezért az orvosi kar egy bizottságot hozott létre Pólya ügyének megvizsgálására. Csodálatosképpen tagjai (Bársony, Hoór, Bókay) ugyanazok, akik a Pólya elleni felterjesztést is aláírták. Módszereikre jellemző, hogy Hoór mindössze háromszor idézte be Pólyát, s utolsó alkalommal pl. beszéd közben szakította félbe a kihallgatást; jegyzőkönyvbe vette, hogy egy később meghatározott időpontban folytatni fogja — de a következő nap levelet intézett Pólyához, melyben közölte: „. .. további kihallgatásának szükségét nem látja" [7]. A vizsgálat egyoldalúságára jellemző az is, hogy a Pólya által bejelentett tanúkat nem hallgatták ki az egyetemi vizsgálóbizottság tagjai. A Pólya ügyvédje által készített védőiratra is csak a forma kedvéért volt szüksége a bizottságnak, hiszen a felterjesztés alapján megállapítható, hogy tartalmát figyelembe sem vették. Pólyában az a vélemény alakult ki: a bizottság igyekszik formálisan eleget tenni a vizsgálatot követelő miniszteri rendeletnek. Ezt szinte igazolták Hoórnak a vizsgálat folyamán tett azon nyilatkozatai, melyek elárulták, hogy nemcsak ítélete, de főbb vonásaiban vádirata is már előzően készen volt. Hoór azt sem engedte meg, hogy Pólya betekintsen az ügyében szereplő tanúvallomásokba, aktákba. Nem nagyon különbözött a fentiektől az Orvosszövetség és az Orvosegyesület igazolóbizottsága által lefolytatott vizsgálat sem. Az Orvosegyesület hat kérdést intézett írásban Pólyához. A védekezést az igazolóbizottság megfelelőnek találta és elfogadta — de más vádpontok alapján (melyeket nem közöltek Pólyával, tehát vé-