Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Urbán Aladár: 1848-as forradalmunk első áldozata

tüntetés. Pontosabban: a Lederer elleni tüntetés, mert a már összegyülekezett fiatalság Pesten a József térre (ma: József nádor tér) vonult, s ott Stáhly Ignác országos főorvost, a minisztérium egészségügyi osztályának főnökét tisztelte meg macskazenével. Ezt a lépést a nem politizáló Stáhly esetében csak úgy érthetjük meg, ha tudjuk, hogy eredetileg nem hozzá indultak a tüntetők. (Megelőzőleg Stáhly is a Helytartótanácson dolgozott, így az ellene való fellépésnek ez volt az alapja.) Másnap, május 10-én a sajtó hírt adott a király május 7-én kelt leiratáról, amely az országban állomásozó katonaságot a Batthyánykormány alá rendelte. A baloldali ifjúság vezetői így egyrészt joggal hihették, hogy a változatlanul tartó készültség ellenére, a császári érzelmű tisztikar nem meri beváltani fenyegetését, hogy „a megsértett katonai becsületért" elégtételt vesz. Másrészt elérkezettnek látták az időt, hogy haladéktalanul kikényszerítsék a kormánytól Lederer leváltását, mivel a főparancsnokot a megbukott rezsim hűséges hívének tartották. Ezért vonult az este fél tíz tájban a régi Nemzeti Színház (a mai Múzeum körút és Rákóczi út sarka) körül összegyülekezett ifjúság és a kíváncsi kísérők tömege a hajóhídon át Budára, s a Fehérvári kapun (ma : a Palota út és a Dísz tér találkozása) át a Várba, a Szent György térre, Lederer lakása elé. A megérkezés pillanatától gyorsan peregtek az események. Alig kezdődött el a fütty és az ilyenkor szokásos hangzavar, a közeli fegyvertárból : a Zeighausból (a múlt század végén lebontották) előre elrejtett gyalogos és lovas katonák bukkantak elő és — minden előzetes figyelmeztetés nélkül ! — a gyanútlan tömegre rontottak. A legújabb történeti munkákban is kísértő hiedelemmel ellentétben, nem adtak sortüzet, lövés se történt [1], de a kard és szurony, a puskatus és a lovak patája sok súlyos sérülést okozott. A szétszórt, fejét vesztett tömeg a Szent György és a Színház utcán menekült a Dísz tér, illetve a Fehérvári és a Vízi kapu irányába. Szerencsére az itt szembejövő olasz katonák nem bántották a futókat. , . A történetet tovább nem követjük. Tudjuk, hogy a katonai kihágás ügyében május 12—18, között Nyáry Pál Pest megyei alispán vezetésével polgári-katonai vegyesbizottság folytatott vizsgálatot. A bizottság május 19-én benyújtott jelentése szerint [2] az esetnek több súlyos sebesültje volt: 9 kard által, 7 szurony által, 4 lópatkó