Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Urbán Aladár: 1848-as forradalmunk első áldozata

által sebzett, s köztük háromnak sebét életveszélyesnek tartották! Hivatalos közlemény azonban nem foglalkozott többet a dologgal. Részletesebb felvilágosítást tehát csak a sajtótól várhatunk. A lapok többnyire részletesen és szinte kivétel nélkül felháborodva közlik az esetet. A sebesüléseket illetőleg konkrét felvilágosítást elsőként az Életképek ad : 18 sebesülésről tud, s hetet név szerint felsorol [3]. Utábbiak közül kettő Budán maradt, de egyet még később áthoztak Pestre, ahol Balassa orvosprofesszor május 15-én vagy 16-án sikerrel megoperálta [4]. A vizsgálat befejezésének időpontjában, tehát május 19-én Pesten a Rókus kórházban két, Budán az Irgalmasoknál egy súlyos, életveszélyesnek tekintett sérültet ápoltak. Az elkövetkező tíz napban semmi új hír a sebesültekről. Igaz, a május 10-i katonai vérengzést egyre újabb fejlemények: a karlócai szerb és a balázsfalvi román kongresszusokról érkező tudósítások, a honvédtoborzás megkezdése, a király szökése Bécsből, az országgyűlési választások kiírása, a fővárosi helyőrség nagy részének elszállítása, Mészáros hadügyminiszter megérkezése, adakozások a „haza oltárára", a bécsi újabb forradalmi megmozdulások hírei, a Kolozsvárott összeülő erdélyi országgyűlés előzményei és egyéb újdonságok vonták el a figyelmet a „macskatréfa" szerencsétlenül járt áldozatairól. A kutató hajlamos azt hinni, hogy két hét múltán a sérültek mindegyike túljutott az életveszélyen és — a közvéleménytől elhanyagolva — csendesen felépült. Nem így történt. Május 30-án mindkét ismert fővárosi német lapban [5] rövid hír jelent meg: tegnapelőtt reggel a városi kórházban meghalt a várban életveszélyesen megsebesített Burger József orvosnövendék, akit már az Életképek felsorolása is név szerint említett a sebesültek között. Az Opposition első tudósítása beszámol már a temetésről is, majd június 1-től sorra jelentik az esetet a többi lapok is. (Érdekes, hogy sem a Pesti Hírlap, sem a Marczius Tizenötödike, sem a Munkások Újsága nem ír róla.) A helyenként igen részletes laptudósításokból értesülünk a temetés részleteiről, megtudunk egyet-mást az áldozatról, de ezek a közlemények többnyire pontatlanok mind a halál, mind a temetés időpontját illetően. Az ellentmondások között csak a Rókus Kórház halotti anyakönyve ad megnyugtató eligazítást, amely szerint május