Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Urbán Aladár: 1848-as forradalmunk első áldozata

mindkét esetben elhárítani. Ugyancsak vérontás nélkül múlottak el a főváros felől az április 19-i antiszemita zavargások, amelyeket a nemzetőrség és a sorkatonaság együttes fellépése fékezett meg. Ezek után joggal volt várható, hogy az április 14-én Pestre költözött Batthyány-kormány egyre határozottabban ura lesz a helyzetnek, s a magyar történelem első felelős minisztériuma megkezdheti békés építőmunkáját. És ekkor — pontosan nyolc héttel március 15-e nagyszerű eseményei után — május 10-én este Budán, a császári katonaság magyarországi főparancsnokának várbeli lakása előtt a sorkatonaság megtámadta, és több súlyos sebesülést okozva szórta szét a fegyvertelen tüntetőket! A provokáció óriási felháborodást váltott ki. Pesten, a Pilvax körül — a hírek szerint — már barrikádok épültek, s kevésen múlott, hogy a felháborodott ifjúság össze nem tűzött a közeli Károly-laktanya készültségbe helyezett katonaságával. A főváros eseményekben gazdag tavaszának talán ez volt a legfeszültebb estéje és éjszakája. Joggal írhatta Táncsics az eset után : „Polgárok, a forradalom nemhogy bevégezve volna, de alkalmasint még csak ezután fog igazán kezdődni.. (Munkások Újsága, 1848. máj. 21.) Maga az eset, a „Lederer-féle macskazene" többnyire ismert a történeti irodalomból. Az előzményekhez csak annyit kívánunk hozzátenni, hogy a Lederer lovassági tábornok (a budai GeneralKommando főparancsnoka) elleni tüntetést megelőzően a fővárosi radikális ifjúság már május 7-én a neki nem tetsző, reakciós professzoroknak, május 8-án pedig a volt Helytartótanácstól átkerült (tehát a Metternich-rezsimet kiszolgált) miniszteriális hivatalnokoknak adott „macskazenét". Május 9-én viszont szerte a fővárosban mindenki tudta, hogy aznap a főparancsnok következik, akinek leváltását — mióta kiviláglott, hogy a budai arzenálban raktározott fegyvereket eltitkolta, nemcsak a Rendre Ügyelő Választmány (Közcsendi Bizottmány), de a kormány elől is — a radikálisok ezekben a napokban egyre határozottabban követelték. A jelek szerint a készülő tüntetésről a főparancsnokság is tudott, mert a Várban megerősített őrjáratok cirkáltak. A készültségről értesült a budai rendőrkapitány és tőle Perczel Mór, a belügyminisztérium rendőri osztályának vezetője. Valószínűleg az utóbbi közbelépésére maradt el aznap este a