Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Migály Béla: A bipédia törzsfejlődési kialakulásának fizikai magyarázata

A két egyoldali láb emelésének és rögzítésének helyzete alapján (a másik oldalon rögzítések, ill. emelések felelnek meg) már az egész grafikon egyértelműen megrajzolható. Erről leolvasható e változatos lábrakás minden mozzanata. A mellső lelépést követő hátsó (átlós) lelépés dobbantásainak sorozata kettős pergéseknek hallható. A testet a rövid tartalmú (1/3) oldalsó, majd a hosszú tartamú (2/3) átlós támasz páros izomereje viszi előre úgy, hogy a lábak hátradőltből előredőlt helyzetbe mennek át, miközben két láb mindig a talajon van (a lábváltás pillanatában három). Az átlós fáziskülönbség kicsiny volta (1/3) miatt a felületes szemlélő az átlós lábakat szinte együtt mozgóknak látja. Ezért ezt a járásmódot (pontatlanul) átlós járásnak szokták mondani, s — rövidség miatt — mi is így fogjuk nevezni. így jár az emlősök túlnyomó része. Hogy éppen ez a komplikált (tudatosan alig megtanulható) lábrakás vált uralkodóvá, ezt a minél simább lépegetésre irányuló természetes törekvés okolja meg. Ennek elérésére a járásnál mechanikai, de egyúttal fiziológiai értelemben vett hármas követelménynek kell teljesülnie. Első: a törzs kilengéseinek lehető csökkentése. Különösen az oldallengések kényelmetlenek és csökkentendők, mert a rögzítő szilárdváz oldalirányban a kegkevésbé hajlékony. Második : a test zökkenésének — lelépésnél — lehető csökkentése. A szilárd talajon kizárólag négylábon lépő emlősök járása mindkét követelménynek — egy fogással — azáltal tesz eleget, hogy két láb egyszerre sohasem lép a talajra. E két követelmény ui. a pontosan átlós vagy oldalas járást eleve kizárja, vagy csak különleges, zökkenéstompító berendezéssel engedi meg. Különleges pontos átlós járás figyelhető meg egyes majomfajtáknál. Sajnos, csak állatkerti, ideges, szaggatott járkálásokat sikerült gondosabban szemügyre vennem. Látszólag egészen pontos átlós járással járkál a csimpánz,behajtott kézujjainak második izein, mint zökkenéstompító berendezésen, így járkál — de tenyerén — a pávián és bulder. A rálépést mellélépéssel kerülik el. Mind e járásokban az ágakon járás, illetve kapaszkodás, vagy különösen a függeszkedés hosszantartó, degradáló hatása mutatkozik meg (szekundaer kvadrupaedia). Ezeket az észrevételeket W. E. Le Cros [5] is elfogadja. Az általa közölt megfigyelések azonban a járásviszony fázisviszonyaira nem terjednek ki.