Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Migály Béla: A bipédia törzsfejlődési kialakulásának fizikai magyarázata

— mint kompenzáló és dinamikus mozzanatok — harmonikusan keverednek. Járás közben az emberi törzs az elfordulások mellett még lengéseket is végez függőlegesen, előre és oldalra is, mégpedig a lépések ütemében és a talajra helyezett láb irányában. A mozgásszervek összeműködését megfelelő beidegzés teszi lehetővé. Járáskor a tudatos és az automatikus mozgáselemek általában együtt lépnek fel vagy váltogatják egymást. Az emlősök járása. Az emlősállatok legegyszerűbb helyzetváltozása : a lépegetés, a járás. Ennél a testet a négy végtag váltogatott előrehelyezése úgy viszi előre, hogy két-két végtag mindig rögzítve van a talajon, E négylábú járás két egymás mögötti kétlábú járásból tevődik össze. Egyenletes járásnál a hátsó lábszár a mellsőt egyenlő kilépésben, de különböző lábrakásban követi, úgyhogy lábrahágás még akkor sem fordul elő, ha a hátsók túllépik a mellsők lábnyomát, vagy ha az állat figyelme máshová irányul. Ez arra vall, hogy a kétlábon történő (kétlábpáros) lépegetés, különböző fázissal automatikusan össze van hangolva egymással. Az összehangoltság akkor is fennáll, ha a sebesség és vele a lépéshossz, továbbá az időtartam megváltozik, A járásmódnak sémás grafikonját annak a vizuális megfigyelésnek alapján rajzolhatjuk meg, hogy a ló, tehén stb, mellső lába a fellépést később kezdi meg : amikor már az egyoldali hátsó láb lelépésben van. Az állat mintegy elkapja mellső lábát a hátsó rálépése elől. Ez olyan nagyfokú fáziskésést jelent az azonos oldali hátsóval szemben, amely egy lépéstartam nagyobbik része. eme/és