Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Migály Béla: A bipédia törzsfejlődési kialakulásának fizikai magyarázata

ságok is, amelyek minden különösebb szakismeret nélkül is megérthetők és beláthatok. Ha azoknak ezenfelül még további tudományos jelentőségük is van, az csak növeli értéküket. Ilyen természetű bizonyítékot szolgáltat az emberi kvadrupédia végtagmozgásainak tanulmányozása, ha fő szempontként a mozgás fázisait, és az azt koordináló idegközpontok működését tekintjük. Az általam átkutatott idevágó irodalomban csak H. Spitzky [3] művében találtam — a még járni nem tudó kisgyermekkel kapcsolatban — olyan észrevételt, amely a végtagmozgás állati jellegű szabályosságát konstatálja : „.. .endlich kriecht auf allen Vieren, ganz wie andere Vierfüssler, in Schritt oder Trab, rechte Hand, linker Fuss, linke Hand, rechter Fuss . .(68. old.) A mű azonban e jelenség fejlődéstani méltatására nem terjed ki. A kétlábú járás. Az ember a talpán, az emlős állatok tömeg pedig lábujjhegyen halad; de a mellső és a hátsó lábpároknak egy-egy lépésben — akár csak az embernél is — két nagyon egyenlőtlen időtartamú mozzanat váltakozik egymással. Az egyik mozzanat rövid, midőn teljes kilépésnél mindkét láb a talajon van, miközben a hátsó láb rugalmas taszítása előredönti a törzset. A másik mozzanat a hosszabb, mikor már csak az előretett láb van a talajon, és a kapott lendület folytán hátradőlt helyzetéből előredőltbe megy át, miközben a másik végtag fölemelve és előrelendítve kilép, hogy előredőlésében felfogja a testet. A következő fázisban a két említett végtag ismét a talajon van, és a járás váltakozó lábakkal folyik tovább. A járás az egész testet mozgásba hozza. Ha például bal lábunkkal kilépésben vagyunk, e mozdulat bal csípőnket előre, a jobbat hátra, és ezzel gerincünket és az egész mellkast kissé jobbra igyekszik fordítani (W. Braune és O. Fischer [4]). Ez azonban a következő, tehát a jobb lábas kilépést nehézkessé tenné, ezért erre reflexszerű, egyidejű ellenmozgás a mellkas balra fordításával reagál (uo. I. 304). Ezáltal viszont az ingaszerűen függő jobb kar előre, a bal kar pedig hátra lendül, mozgásuk ily módon az azonos oldali alsó végtaggal pontosan ellentétes, míg az ellenkező oldalival egyező fázisú (uo., I. 258 és Tábl. III.). E dinamizmus koordinálódik az egyensúlyérzéssel, s az éppen hátullevő végtagok súlyát az azonos oldaliak egyidejű előrelendítésével folyamatosan kiegyenlíteni törekszik. Amint látjuk, a komplikált mozgásokban tudatos és reflexes elemek