Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Büky Béla: A Calepinus-szótár magyar orvosi szókincse (1585, 1607)

tôuebôl ki vágás (LC. 383. excidium); -—' | Ki vágom, tô véből [!] ki vágom (LC. 1024. succido); ^ | Tóuetwl fogua (LC. 1007. stirpitus); — | Fwl tó mirigy, fwl meg kelés (LC. 757. parotis); —. -> Az összes adat közül egyedül a „fültőmirigy" bizonyítja a tő szó ekkori anatómiai használatát, de a többi adatok viszont néhány ragozott alakra vetnek fényt. Tőgy Lásd a következő szócikket. Tölgy 'mamma, emlő' Bw, teniztö, köuér. Tsets, tölgy (LC. 490. huber); Bwtenießö kover (NC. 510. huber) | Terhes, hasas tölgyelő (LC. 428. foetus) ; Terhes, hajas, tölgies (NC. 440. foetus) ~> A „tőgy" szónak, ill, akkori „tölgy" változatának elsősorban állatra való alkalmazása volt elterjedve, de tréfásan, illetve egyes nyelvjárási területeken alkalmazták emberre is. Tök 'testis, here' Mony toki, ket monya golyóbissá (LC. 213. coleus); ~ j Monia tökj [olv. monya töki] (LC. 957. scrotum); monja töki (NC, 1042. scrotum) j Mony tôk(LC. 268. cremasteres, nervi in quibus testes dependent); —* Úgy látszik a „mony" szó nem azt jelentette, amit ma a „here" szóval fejezünk ki, hanem ennél tágabb jelentéskörrel bírt, jelentette alkalmasint a heréket és a hozzájuk tartozó egyes szerveket is együttesen (herevezeték, mellékhere stb.). Ezzel szemben a „tök" szó kifejezetten a mai 'here' jelentéskörében volt használatos. A mellékhere (epididymis), továbbá a herékhez tartozó egyéb szervek megjelölésére nincs adat. A 'testis' és a 'scrotum' jelentések még nem különültek el élesen. Lásd még: fark, here, mony. Tömlő 'uter' Tömlő (LC. 1144. uter); ^ | .,, tömlöczke (NC. 1232, uterculus); —, -> Anatómiai értelemben való használata bizonytalan. Tömör 'compactus' Nincs adat, vö: sűrü. Tömött 'densus, condensus' Nincs adat, lásd: sűrű. Törés 'fractura' Törés, romlás (LC. 433. fractura); ^ | Törés (LC. 534. fractio); <~ | Meg tántoritás eytés törés (LC. 574. labefactio); Meg tantoritas el eytes (NC. 603. labefactio) ] Törés (LC. 1057. tritus, tritura); Megh törés (NC. 1156. tritus). —• Ezeken az adatokon kívül még sok melléknévi, igei és igenévi származék. A „törés" szó, kórbonctani értelemben ekkor is főleg a 'csonttörés' kifejezésére szolgált.