Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

B. Lukács Ágnes: Az 1831—32. évi magyarországi kolerajárvány néhány jellegzetessége

A szeptember 4-i zárójelentés megjegyzés rovata utal az 1832, április 10-i jelentésre, illetve az azzal való nem egyezésre és az eltérést az egyes törvényhatóságok utólagosan korrigált jelentéseivel magya­rázza. A kérdés végleges lezárása további kutatásokat igényelne. Fel kell hívjuk a figyelmet az országosan összesített időközi je­lentések néhány olyan jellegzetességére is, amelyek a zárójelentésre nem vonatkoznak. Három kiragadott időpont (aug. 23., aug. 30., szept. 6.) jelentéseit soronként összehasonlítva kitűnt, hogy az or­szágos összesítéseket úgy kell felfogni, mint a jelentés időpontjáig a Helytartó Tanács tudomására jutott megbetegedési és halálozási ada­tokat, hiszen nyilvánvaló, hogy a hetenkénti, sőt hetenként két­szeri összesítés nem tartalmazhatta az ország távoli vidékein elő­forduló legújabb eseteket, mert még egy-egy királyi biztoshoz tar­tozó körzet adatainak összegyűjtése is ennél hosszabb időt vett igénybe. A másik észrevételünk az volt, hogy a törvényhatóságok, azok közül is főleg éppen a fejlettebb, és orvosilag jobban ellátott szabad királyi városok következetesen csak a megbetegedettek és halottak számát jelentik, gyakran azonosnak véve a kettőt. A felgyógyultak és kezelés alatt állók száma a városok többségénél hiányzik, ami nem hogy rontaná, hanem inkább javítja adatszolgáltatásuk minőségét, hiszen csaknem elképzelhetetlen, hogy ezt pontosan nyilván lehe­tett volna tartani. A betegek számát a gyógyszerrel ellátottak szá­mával vették egyenlőnek, a halottakról többé-kevésbé pontos nyil­vántartást vezettek. A zárójelentésben már egyedül Komárom vá­ros az, amely csak a halottak számát adja meg. Ilyen fokú pontatlanságot észlelve felmerült adataink értékel­hetőségének kérdése, annál is inkább, mert a korabeli szerzőktől napjainkig igen sokan hangoztatnak olyan nézeteket, hogy a régi adatgyűjtéseket — éppen hibás voltuk miatt — egyáltalán nem le­het felhasználni. A magunk részéről nem tudjuk osztani ezt a tel­jesen negatív véleményt, hanem azt az álláspontot képviseljük, hogy egyrészt meg kell kísérelni a hibák becslését, másrészt nem anakro­nisztikusán, hanem a kor színvonalán kell értékelni az adatokat. A hibák nagyságrendjének becsléséhez a halálozási adatokat vettük alapul, mint ami a kórisme és a bejelentés megbízhatósága szempontjából egyaránt a viszonylag legjobban elfogadható tám­6* 83

Next

/
Thumbnails
Contents