Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar hallgatói

fenti arányt nem változtatja meg, amely azt mutatja, hogy Béccsel szemben az evangélikusok előnyben részesítették Nagyszombatot. A felekezeti hovatartozásnak ebben az időben még érvényes megkülönböztetése érzelmileg igen sértően hatott a nem katolikus hallgatókra, akik nemcsak összehasonlíthatatlanul nagyobb arányban tanultak Nagyszombatban, mint Bécsben, de különben is az evangélikus felekezet (beleértve a reformátusokat is), Magyarországon sokkal előnyösebb közjogi helyzetet élvezett, mint pl. Ausztriában. Ezek az indokok vezették Ugrótzy Mihály, soproni nemesi származású hallgatót ahhoz, hogy öntudatos, éppen az evangélikusok magyarországi közjogi helyzetét hangsúlyozó levelét megírja Mária Teréziának, hogy megszüntetve a licenciátusi intézményt a nem katolikusoknak is tegye lehetővé a doktori cím megszerzését. Az ügyet sokszor és részletesen tárgyalta meg a szakirodalom és a további fejleményei is ismertek: az uralkodónő utasította a nagyszombati egyetemet, hogy adja meg az evangélikusoknak is a doktori fokozatot, de az egyetemi konzisztórium úgy határozott, hogy mivel a nagyszombati egyetemre a bécsivel való teljes egyöntetűség érvényes (,,,conformetur"), minden megmarad a régiben. Feltehető, hogy ez a Mária Teréziát is túltromfoló határozat nem annyira az orvostudományi kar professzorainak a műve volt, mint inkább a konzisztóriumban képviselt teológiai és filozófiai karé. Abban az időben már a jogi karon is szabadabb gondolkozású tanárok tanítottak (Ehrenfels). Ennek az ügynek irodalmi visszhangjaival kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy a nagyszombati orvostudományi kar néhány méltatója, így Rupp ismert ünnepi beszédében (2. o., 12. o.) csak Mária Terézia kedvező döntését véve alapul, az evangélikus hallgatóknak doktorrá avatási jogáról beszél. Az igazság az volt, hogy még 1777-ben, az egyetemnek Budára való átköltözésekor is csak licenciátus lehetett a nem katolikus hallgatóból, ahogy ezt az érintett kortárs, az 1777-ben végzett Huszty Zakariás Teofil, későbbi pozsonyi városi főorvos és európai hírű orvosíró, szatirikus hangon megírta: „Da ich der augspurgiscen Konfession zugethan bin, so durfte man, ut tunc erant tempóra, mich nicht zum Doktor geradeweg machen, unterdessen hat man in dem Licentiato medicináé cum privilegiis doctoralibus zwei Widersprüche recht schön zu vereinigen