Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

Zsakó István: Három erdélyi gyógyfürdő történetének tanulságai

testület hihetőleg az arany feldolgozásával foglalkozott ott". A Kőalja mésztufáját is bányászták (Hunyad megyei Kalauz. 1902. 126. oldalon). Téglás a Feredő-Gyógy leírásában (Osztrák—Magyar Monarchia VII. köt. 558. oldalon) írja, hogy az „Árpád-házi királyok uralkodása alatti időben vár is állott Algyógyon (hajdan Villa Diód) a községben. A rómaiak — írja — föliratokban hálálkodtak itt a fürdők nymphájának. Az erdélyi fejedelmek idejében a legkeresettebb fürdő volt".,, A gazdag források vize alább malmokat hajt és igen szép vízesést alkot." Téglás megjegyzi még, hogy Hunyad megye területén 29 ásványvizet ismerünk idáig : ,,... Beholt, Alvácza, Gyógy és Kis Kalán a nevezetesebbek". Szerinte Verbőczy is említi az algyógyi fürdőt 1537-ben. 1946-ban Igna közleményében (Apele termálé de la Baile Geögiului «Germizara» in epoca Romana) húsz nyomtatott oldalon tíz fényképen kívül, több római felirat szövegét is közli. A rómaiak nemcsak a nimfáknak nyilvánítják hálájukat gyógyulásuk után, hanem Aesculapnak és Hygieianak is. Bod Péter, a kiváló tudós lelkész 1757 május utolsó napjaiban volt Algyógyon is, a „feredőben". 1761 májusában is töltött öt napot az algyógyi fürdőn. Mint naplójában írta, akkoriban ott tartózkodtak Berzétzi József, Vásárhelyi András, b. Sz. Kereszti Sámuel és felesége, Kun István, Jósika Imréné Bornemissza A., Wesselényi Mária. „1762. Mentem a gyógyi feredőre d(ie) 2. Junii. Voltam ad 11. jelen lévén Berzétzi uram feleségestől. A feredés használt" írja saját feljegyzéseiben. Bod Péter 1765-ben tavasszal a gyógyi fürdőben találkozott Bethlen Gergelynével és Berzétzi Józseffel, 1766-ban június 16-án volt a fürdő vendége. Gróf Kendeffy főispán is ott volt több előkelőséggel. Megemlít a vendégek között egy Fritsch nevű sótisztet is. (Jancsó Elemér : Felsőcsernátoni Bod Péter önéletírása. Ez az Erdélyi Ritkaságok közt jelent meg Kolozsváron (Cluj) 1940-ben). Haller Gábor naplójában olvasható, hogy ő is többször járt a gyógyi fürdőn. 1630. március 15—24-én majd pedig 1636. június 11-én és június 24—27-ig tartózkodott a „Gyógyi ferdő"-ben. Értesülésem szerint Székely Sándor unitárius püspök, az első magyar eposz költője is megfordult Algyógyon, még lelkész korában, amikor egyházi célra személyes gyűjtésre vállalkozott.