Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 40. (Budapest, 1966)

Daday András: Adatok a magyarországi himlőoltás történetéhez (1825—1835)

A fizetéses orvosnak nagy segítségére van nemcsak az, hogy a szószékből a papok hivatalos utasításra az oltás szükségességére felhívják a figyelmet, hanem hivatalos forgolódása közben közvetlen kapcsolatot teremtett már a néppel, s így több megbecsülésre, bizalomra tett szert. Más a helyzete a közhivatal nélküli, magángyakorlatot folytató orvosnak, mert hatásköre szűkebb, köztekintélye kisebb. Nincs segítsége a gyermekek felkutatására és elővezetésére. Személyesen kénytelen ajtóról ajtóra járni, a szülőket megkérdezni, a beoltandókat megtalálni, s ezeknek szüleit rábírni, hogy engedjék gyermeküket beoltani. Mily nehéz a kellő nevelésben nem részesült, durva, s az erkölcsről oly keveset tudó, ezerféle előítélettel átitatott embereket rábeszélni az annyira fontos oltás végrehajtására. Előfordul, hogy a magánorvos a szülőket gyermekeikkel együtt bizonyos napra, meghatározott órára magához rendeli. A kitűzött óra már elérkezett, majd el is múlt és nem jelent meg senki. Eltelik egy óra is. A beoltott és szérum tovább plántálására szánt gyermek szülei elvesztik türelmüket, mozgolódnak, indulni készülnek, mert sürgős dolgaik vannak. Az orvos nagy nehezen rábeszéli őket a maradásra, maga pedig elsiet az odarendelt oltandók lakására. Legtöbbször nem találja otthon őket. Ha otthon találja, következik a megszokott hazudozás : a gyermek erősen köhög, lázas, fogzik, nem alszik stb. Az orvos ekkor vizsgálathoz kezd, de csak színlelést talál. Próbálja a szülőket megnyugtatni, hogy a gyermek a legegészségesebb, s aggodalom nélkül beoltható. Ekkor ezerféle hihetetlen előítélettel állnak elő. Az orvos megkísérli ezeket is megcáfolni. Ha hiába volt minden igyekezete, akkor megmagyarázza, hogy mi az előnye a himlőoltásnak és mi a hátránya elmulasztásának, majd hízelgő szavakkal, kéréssel, fenyegetéssel, ajándékkal próbál sikert elérni. Sokan nem engedik meg a himlőoltást, mert a himlő nem egyéb, mint a test tisztátalansága, szükséges rossz. A védő himlő azonban ártalmas, mivel a tisztátalanságot visszatartja, s így leendő betegségek alapját veti meg. Ismét mások azt mondják, hogy ha őseinknek, s nekünk is mindnyájunknak volt természetes himlőnk, leszármazottainknak is legyen stb. A magánorvosnak nemcsak a beoltandó csecsemőkkel, hanem a beoltottakkal is, kiktől a védőszérumnedv tovább volna plántálandó,