Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)
Réti Endre—Vilmon Gyuláné: Tallózás az orvoskari ülések jegyzőkönyveiben
hallgatásától visszautasítja s őket szigorlatokra nem bocsátja. Azt hiszem, hogy azt, vájjon a nők orvosoknak valók-e vagy sem, mint gyakorlati és tárgyilagos kérdést, csak akkor dönthetni el, ha siker és sikertelenség felett esetek, elegendő nagy számban tanúskodnak, Ha nők találkoznak, kik magukat az orvosi fáradalmakra elég erősnek érzik, továbbá kik az orvosi tanulmányokhoz megkívántató iskolai nevelésben részesültek, kiknek elegendő költségük van a tanulói és az első gyakorlati évek kiadásai fedezésére, s kik végül hiszik, hogy betegeik lenni fognak, azokat szándékukban semmikép se kellene akadályozni, hanem engedni, hogy tegyenek mint nekik tetszik. Azután nincs is helyes ok arra, hogy a nők, ha kimutatják, miszerint valamely oklevél elnyerésére a törvény, illetőleg a szabályok által kijelölt képesítvényekkel bírnak, miért ne nyerhessék el azt". Végül azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az orvosnőket hol képezzék külön intézetekben-e vagy pedig együtt a férfiakkal — úgy vélekedik, hogy az eddigi tapasztalatok alapján minden félelem alaptalannak bizonyult már ami az együtt képzést illeti, mivel annak a feltevésnek, hogy „az orvosi tanoknak nők és férfiak általi vegyes hallgatása rendetlenségekre és ízléstelenségekre szolgáltatna alkalmat, nincs alapja, legalább nem lehet arra ok oly egyének között, kik — legyenek bár férfiak vagy nők — az orvosi tudományok tanulásával komolyan foglalkoznak". Markusovszkyt azért idéztük, hogy megvilágítsuk azt a különbséget, amely— ebben az esetben — kimutatható, két egyenlően kiemelkedő ember gondolkodásában. Az egyik Korányi, valamilyen oknál fogva érzelmileg gátolt volt a probléma helyes megoldásában, a másik Markusovszky viszont mentes ilyen érzelmi korlátoktól és korszerűen, objektíven, a társadalmi körülményeket és igényeket felmérve tud vélekedni. A Kar véleményét elfogadva, Trefort elutasítja Hugonnai Vilma kérelmét. Az első magyar orvosnő oklevelét csak 50 éves korában „három orvosgyakorlati szigorlat sikeres letétele után" már Wlassics minisztersége alatt nyeri el. Hugonnai volt az első hazánk női közül, akinek egy híján húsz évet kellett várnia, hogy orvosi diplomáját