Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Zsakó István: Magyar kiválóságok és családtagjaik elmebajainak története

lésben részesült. 1917. május 14-én gyógyulatlanul hagyta el a klinikát, majd szeptember 25-én ismételten felvétetett, mert zavartan beszélt, magát tartotta a háború okának, az utcán embereket megszólított. Miután rendezetten viselkedett, 1918. július 27-én ismét elbocsáttatott. 1919. július 20-án harmadszor vétetett fel. Anyját megtámadta, trágár kifejezéseket használt, zavartan beszélt. Jelen állapot: Pupillái kissé szűkebbek és renyhébben reagálnak a rendesnél. Kezeiben tremor, térdreflexek fokozottak. Viselkedése pszichomotoros gátoltságot árul el. Nem beszél. Felszólításra értelmetlen és zagyva beszéddel válaszol. Időnként verbigerál. Arcát fintorgatja, bizarr és színpadias mozgásokat végez, katatoniás. Magát étellel és ürülékkel összekeni. Az ágyból nem kell fel. A klinikán való tartózkodása alatt több ízben környezetét megtámadta. Betegtársainak fejéhez ebédjét tartalmazó edényt dobott. Az utolsó évben dementiája súlyos mértékben haladt előre. Vélemény : Nevezett beteg schizophrenias elmezavarban szenved, állapota ön- és közveszélyes, miért is állami elmegyógyintézetben való elhelyezése szükséges. Budapest, 1924. március 13. Dr. Moravcsik E. Emil igazgató egyetemi tanár." A klinikaibeutalási lap háti felén olvasható: „Gulácsy Lajos elmebeteg trachomában nem szenved. Járásbírósági végzés száma: Pl. I. 101752/2—1917. A székesfőváros árvaszéke 12471/2— 1921. számú végzésével Gulácsy Lajos részére gondnokul Horváth Gézát (Népszínház u. 25. szám) kirendelte. — Bpest., 1924. április 25. Dr. Somogyi István egyetemi tanársegéd. Gulácsyról Havas Gyula alorvos 1939-ben megjelent tanulmányában is megemlékezett. (Az ópiumszívó álma c. művének fényképét is mellékelte.) Lehel Ferenc hosszabb tanulmányt írt róla, majd pedig Keleti Arthur könyve tartalmaz sok adatot. Gulácsynak barátja volt Juhász Gyula, a költő, aki hét ízben gondozottja a szegedi egyetemi klinikának és végül öngyilkos lett. Juhász költeményében (Gulácsy László) írja: „Oh csodálatos Szent, tiszta művész, Giotto jó utóda Alázatos, hű, tőled nem kíván Már e planéta semmit és a holdba Naconxipán vár már Naconxipán!"