Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Zsakó István: Magyar kiválóságok és családtagjaik elmebajainak története

ten „Gulácsy" névaláírás. 1928. június 17-én írják, hogy egyszer megszólalt: „kérek süteményeket", majd később válaszol a kérdésekre. „Elég jó rajzocskák . . . csak el vannak álmoskázva" mondja. Ételekről beszélve kijelenti: „tésztában én az édességeket szeretem". „Gyomorrontó" (ezek Gulácsy fogalmazása és kézírásai). A IV. betétíven olvasható: július 16-án ágyából felkelt. A kertben sétálgat. Szeptember 16-án: „Kérdésekre többszöri unszolásra eleinte grimaszával felel, beszéde nehezen indul, mintha erőszakkal törné át a gátoltságot." Október 1-én egy régi képének másolatát mutatva megszólal: „van nekem ilyen több, jobbak is". 1929. február 1-én írják: „Naphosszat ül, vagy fekszik, szótlan, tétlen, érdeklődést semmi iránt nem mutat, kérdésekre nem válaszol." 1930. február 1-én: Naphosszat fekszik ágyában . , , nyakban tartási stereotypia. Áprilisban jelzik, hogy etetni kell, azután testi és szellemi hanyatlást jeleznek. 1931-ben az V. betétíven írják, hogy általában negativisztikus. 1932-ben február 16-án hőmérséklete 37,2 C

C. Február 17-én nehéz nyelés, majd pedig köhögés áll fenn. Február 19-én: „Állapota erősen romlik, étkezése hiányos, hőemelkedések mutatkoznak 39,1 °C-ig." Gyógykezelése digiporatum és kinin adagok. „Február 21-én de. 1 órakor exitus", a halál beállott. Másnap végezték a boncolást du. 3 órakor. „A kórbonctani lelet: Bronchitis muce — purulenta. Bronchoectasia diffusa. Bronchopneumonia disseminata, lob. inf. 1. u. Atrophia universalis gravis. Atrophia brunea myocardii et hepatis. Cista magnitud. . . . glandul. thyreoideae, Stenosis oesophagii. Emphysema senil, pulmon. trophia et oedema cerebri." Az agysúly 1310 g volt. A boncolást dr. Karolini végezte és a jegyzőkönyvet is ő írta alá. Mellékelve volt az elmeklinika igen rövid, összefoglaló értesítése Gulácsy klinikai gyógykezeléséről. Az ottani 278/1924. sz. kórrajz adatai: „Gulácsy Lajos 41 éves, református, nőtlen, budapesti festőművész első ízben 1917. március hó 28-án vétetett fel a vezetésem alatt álló elme- és idegklinikára. Előzmény: családi terheltség nem mutatható ki. Mindig furcsán viselkedett, különc ember volt. 1914 augusztusban megváltozott, az utcán fennhangon beszélt, s egy velencei szanatóriumban 10 hónapig kezelték ekkor. Azóta magát elhanyagolja, nem foglalkozott semmivel, az embereket elkerülte, indulatkitörései voltak. A klinikán 1917 január óta antilueses keze-