Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Zsakó István: Magyar kiválóságok és családtagjaik elmebajainak története

és Királyom. Hiv jobbágya Buda Lipótmezei tébolyda Ápr. 8. 1875". Egy másik kéziratában „Agy — Agyha — Aghaja" kezdettel Agyagfalva és a korondi lapokra utal. Később a székelyek Erdélybe telepítésének kérdésével foglalkozik, majd írja: „Tanítsátok meg a Pesti pestises tudósokat arra, hogy ezen ditső magyar királyok közül tsak három Corvin Mátyás, Zápolya János és Ferencz József tudta és tud magyarul". (Ez is 1875 április hóból kelt.). Tisza Kálmánhoz intézett egy levelet 1875, október 1-én. Ebben hangsúlyozza, hogy ha lehet hinni a hírlapoknak „Ő Császári Királyi Felsége és a császári Királyi Asszony Ó Felsége Gödöl'őn tartózkodnak. Jövök Önhöz Miniszter Úr segítségért, magam közbenjárásáért esdekelni, kínos tizenhét napok teltek a múlt September hó 13-tól óta életem legátokteljesebb napja el, követőim a bűnt a felségsértést nem többet tevék össze káromiám királyunkat". Nem tudja magyarázatát adni viselkedésének, kéri kibocsátását az intézetből, mint kifejezi magát „módomban lenne valamennyire helyre hozni szégyen teljes bűnömet". 1875. október 30-án ismét Tiszához fordul ügyében és említi, hogy Zichyvel, aki akkor Péterváron udvari festő volt, beszélt a magyar amnesztiák kiadásának Paskiewich kezén keresztül juttatása lehetőségéről. 1878. január 25-én keltezett írásában ezt írja. 1884. november 2-án fiának írt levelet, szeretne menyéről és unokáiról értesítést kapni. Kéri fiát, jöjjön el hozzá, csináltasson egy rend ruhát, mert ezt és a lábbelit nagyon nélkülözi. Végül hozzáfűzi: „Tisza bedobott a bolondok házába, de a jövő évben szabadulok és megfordítom, tedd meg atyádért, csókolom a menyemet, unokáimat és téged szerető atyád". Berzenczey kór rajzában a kórisme: heveny dühösség (őrültség). Jelenlegi felfogásunk szerint a kifejezetten psychopata egyénnél hypomaniás szakaszok ismétlődtek az évtizedek folyamán. A körülmények szerint hol sikereket ért el, elismerést, hol pedig ellenségeket gyűjtött maga ellen. Mindenesetre tehetséges ember volt és törekvő egyéniség. Nemcsak hazájában a politikai életben vitt szerepet, de más világrészekben is keresett érvényesülést. Körösi Csorna Sándor nyomdokán kutatva a magyarok őshazáját, értékes úti élményei voltak, sőt tudományos értékű feljegyzéseket is hagyott hátra. Némelyek szerint a londoni British Museum hírlaptárának egykori indiai köteteiben néprajzi és földrajzi megfigyelései feldolgozatlanul rejtőz-