Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Zsakó István: Magyar kiválóságok és családtagjaik elmebajainak története

táplált nő arcszíne halvány, arcvonásai nagy szenvedést és bánatot fejeznek ki, hajzata barna, a szivárványhártya kékes, a láták tágak s rendellenes körzetűek (kivált a bal), a nyelv tiszta." Arcán karcolások vannak. Belső szerveiben eltérést nem észleltek. Jelzik azonban, miszerint „magaviseletében a beteg nyugtalan, szüntelenül sebes léptekkel fel aláfut s hol az egyik hol a másik kezével csipkedi arcbőrét." Hozzáfűzi a kórrajz írója: „sétái közben a beteg önmagával beszél". Azt hiszi, hogy a Császár fürdőben van. Gyakran zokogásban tör ki. Említi, hogy ő boldog lehetett volna, ha az, akit szeretett megszöktette volna „s pedig pici kunyhóba, hol keze munkájával kereste volna kenyerét". Majd vádolja magát, hogy hanyag volt, nem dolgozott, de elkényesztették otthon. Május 20-án nyugtalan, külsőleg anxiosus, tájékozatlan helyben, de személyi vonatkozásokban elég értelmesen felel. A további napokban gyakran hallucinál és beszél magában, arcát csipegeti. November 5-én „táncol, énekel, éjjel pedig álmatlan, magaviseletében bizonyos gyermekességet és értelmileg gyengeséget árul el". Majd kötekedő fellépést tanúsít. November 20-án látogatóit nem akarja fogadni: „minek jöttek ide ezek a szemtelenek" hangoztatta, 1879. január 31-én „a beteg izgatott, zavaradottan össze-vissza beszél", „mindenkit simpfel s pedig nemcsak jelenlegi környezetét, de rokonait is, sőt a francia nemzetet is". Április 5-én goromba, dacos, szeptember 20-án azt olvassuk: „nagyritkán foglalkozik valamivel". December 20-án írják: „hallucinatioi vannak, azt állítja, hogy éjjel folyton jobbról balról járkálnak, azután az ölébe ülnek, ő pedig nem fantáziál, hazamenetelét kívánja, követeli". 1880. február 6-án ingerlékeny. Április 24-i bejegyzés szerint „engedetlen, dacos, öltözetét elhanyagolja", zavart és azt állítja, hogy „férje van, kit felakasztottak, gyermeke kettő van, az egyik 4, a másik 7 hónapos". 1881, november 20-án „zavart, téveszméi fennállnak, azonban hosszabb idő óta kézimunkával szorgalmasan foglalkozik". 1882. április 25-én „A beteg tökéletesen zavart, beszédje összefüggés nélküli, téveszméi fennállnak, hallucinál, sokat fel-alá járkál: különben elég nyugodt, kézimunkával eleget foglalkozik". 1883, február 12-én „ok nélkül izgult magaviseletű, mert egy betegtársa ránézett, ezt szidni kezdte és tettlegesen is bántalmazni akarta". A további hónapokban hol nyugtalan, hol nyugodtabb, de mindig eléggé zavart fellépésű. December 5-én