Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Zsakó István: Magyar kiválóságok és családtagjaik elmebajainak története

hogy a beteg foglalkozását így jelölték: „a költő árvája". Mostanában háztartásbeli a szokásos megjelölés. 2. Madách Borbála. A főkönyvi szám' 2777. Születési helye: Csesztve. Kora: 25 év. Vallása rk. Állapota: hajadon. Foglalkozás: földbirtokos leánya. Szülei közül csak apját jelölték meg, Imre. Fráter Erzsébet nevét ide nem írták be. A felvételi nap: 1878. május 20. Élelmezési osztály: I. o. A kórrajzon az utólagosan kitöltött rovatoknál olvasható, hogy a kórisme: „másodlagos elmezavar". A betegség oka: „anyja epileptika volt: szerelmi viszony". A betegség kezdete: 1 év. „Apadásba jött: 1914. nov. 8." Hozzáfűzik „idegrendszeri kimerülés, elhalálozás által" került apadásba. A zárt intézetbe (Országos Tébolyda) való felvételhez szükséges bizonyítványt dr. Pflichta Soma, Nógrád megye t. főorvosa állította ki, május 17-én Alsósztregován. Ebben olvasható: „Nagyságos Madách Ára kisasszony elme kórban szenved." Majd felemlíti az orvos, miszerint a beteg „egy hosszabb ideig epilepsiaban szenvedett, rendkívül izgékony" s „48 éves korában meghalt anyja és hazánk jelese, a szervi szívkórban meghalt Madách Imre egyik leánya". Gyermekkorában görvélykórban szenvedett, „a fejlődési korszakban" pedig „sápkorban, sőt időszakilag léptúltengéssel párosult váltólázban is". A vizsgálat előtt egy évvel a „következetes és higgadt nő rendkívül érzelékeny lett", később „képzelmében egy megtörténendő nagymérvű szerencsétlenséggel foglalkozott", azután „önmagával mit sem gondol, nem közlékeny, apatica, szobájában elvonultan él". Dr. Pflichta véleménye szerint „betegsége — valószínűleg szervezetének vele született kóros innervatioja s talán reménytelen szerelmének (?) tulajdonítható. Sajnálatos bántalmának meggyógyíthatósága, s környezetének nyugalma: a szegény betegnek a tábolydában mielőbb felvételét igénylik". A kórelőzményi adatok között még található említés arra nézve, hogy elképzeli, miszerint „fivérét agyonütötték" és „a beteg szerelmi viszonya folytán ezen testvére párbajt fog vívni s ebből az okból az egész család nagy pörbe kevertetett". Félelmei „álképzetek" tartották izgalomban. Később azonban már a családtagokat kezdte vádolni, hogy „elvesztet tervezik". Sokáig „szemeket" látott, amelyek reá néztek, majd hangokat hallott, madárhangokat is, amelyeket megkísérelt utánozni. A vizsgálatkor úgy találták, hogy a magas termetű „közepesen