Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Zsakó István: Magyar kiválóságok és családtagjaik elmebajainak története

kék, „a nyak hosszú, a mell és hasűri zsigerek rendes működésűek". A beteg igen hallgatag, a hozzá intézett kérdésekre „ritkán felel, a válasz sohasem kielégítő, magát igen magas állású nőnek hiszi". Majd kijelenti „ich bin die Herzogin Batthyány, die Braut des Kronprinzen Rudolf v. Österreich." Tehát a trónörökös menyasszonyának tartja magát, ugyanezt többször is elmondja, kihallgatásakor „számtalanszor ismétli". Később beírták a kórrajzába, hogy „szobájából nem mozdul ki, ha csak ki nem vezetik ... a hozzá intézett kérdésekre francziául felel". 1874 elején közlik, miszerint „A beteg reggel fölkel a nélkül, hogy egészségi állapotában változást lehetett volna észre venni, azonban fésülés közben egyszerre csak összeesett", majd „öntudatát egy pár másodpercre vesztette, azonban azt nemsokára visszanyerte". Amikor részletesen megvizsgálták, a szívműködésben és a légzésben semmi rendellenes változást nem találtak. Mégis feltűnt, hogy „felette nagy félelmet jelöl és a beszéde mekegésszerű". Valami szirupos nyugtatót adtak neki és natrium bicarbonatot. 1875-ben az első hónapban a beteg „magábavonult, szótlan" de egyébként is csendes. Március 19-én ugyanezt észlelték. Tinct. amarat rendeltek számára. Május 20-án a „beteg nyugodt, mozdulatlan, szótlan, rendesen eszik". Több ízben ugyanazt az állapotot találták (Status idem). 1876. január 4-én „A beteg gyengeelméjű, nyugodt, szótlan, étvágya van, álma jó". Ugyanezt írták szeptember 25-én is, de hozzáfűzték „kezei ismét dagadtak, fénylők, pirosak, hihetőleg perniosak", tehát fagydaganatként kezelték. 1877-ben január 4-én írják „A beteg senkihez sem szól, csendesen egy helyben ül egész nap, nem tesz semmit, álma, étvágya jó". Március 5-én „a beteg nyelve kissé bevont, étvágy hiányzik, bágyadt, levert, miért is a rendes adag mellé becsináltot" is előírtak. Ezután kissé felerősödött. Október 5-én írják „a betegnél a tehetségek minden irányban szünetelnek, s kataleptikus mozdulatlansága folyton tart, senkihez nem szól, kérdésekre nem felel, saját intentiojából sehova nem megy, nem mozdul, kivéve a vegetatív életszükségleteinek kielégítésére adja meg organismusa az impulzust pl. vízért megy a kútra, eszik, árnyékszékre megy. Tekintete merev, a pupillák erősen tágulvák". 1878-ban jelzik, hogy állandóan szótlan, egy helyen ül, maga elé meredve néz, ez „az egész napi dolga" és hozzáfűzik „tökéletesen