Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Gunda Béla: A gyanta használata a népi sztomatológiában

úgy várnak a gyantára, mint a fajdhúsra. A finnek szerint a gyantarágás oltja a szomjat, de fokozza az éhséget. A legények gyakran kedveskednek a leányoknak rágott szurokkal. A svédországi finn nők istentisztelet idején is szájukban tartják a rágott gyantát. Náluk a gyantarágás az időtöltést szolgálja, a fogat fehérítik a gyantarágással, s megakadályozzák, hogy a foghúson a skorbut jelei mutatkozzanak. A gyantát gyakran a pásztorok gyűjtik s „előrágják", majd úgy adják tovább. A száraz, lisztes gyanta előbb szétesik a szájban, kellemetlen ízű, de hosszabb rágás után aromás darabbá áll össze. Ha a gyanta nem elég száraz, akkor előbb meggyújtják, s az égetett gyantát rágják. Az ilyen gyanta azonban kellemetlen ízű. Olykor elrabolják a hangyabolyban található erdei fenyőgyanta-gyöngyszemecskéket, amelyekből a rágás folyamán fehér gyantacsomó keletkezik. Hasonlóan, mint finn társaik, a zűrjén vadászok is rágható gyantával kedveskednek hazatérés alkalmával feleségüknek és gyermekeiknek. A vogulok halzsírban főzik ki a fiatal nyírkéreg gyantáját, amelyet kissé meg is sóznak. A gyantafőzést az asszonyok végzik. Munkájuknál idegennek, különösen férfiaknak nem szabad jelen lenni. A régi vogul hagyomány szerint az istenek is rágják a gyantát. A nyír, a különböző fenyők gyantáját rágják az osztyákok, szamojédek, a baskírok, tunguzok, lamutok és más szibériai népek. A legészakibb szibériai területeken a fenyőgyantát a nyírgyanta helyettesíti, aminek növényföldrajzi okai vannak (1). Vilkuna K. tanulmányát néhány magyar és közép-európai adattal kívánom kiegészíteni — rámutatva arra, hogy nálunk is igen ősi szokás a népi sztomatológiában a gyantarágás, főleg a Picea excelsa, a Larix decid.ua és a Pinus silvestris gyantáját rágják. A Hargita hegységben (Székelyvarság) a gyantát előbb kissé megolvasztják. A rágáshoz alkalmasabb az olyan gyanta, amely szép tisztán csorog ki az erdei fenyő törzséből. A nép felfogása szerint a gyanta a fogat tisztítja. Gyergyószentmiklóson a gyanta neve rágószurok, s a favágók, pásztorok előszeretettel rágják az olyan gyantát, amely gyöngyszemek formájában található a fák törzsén. Ha soká rágja az ember a gyantát szép rózsaszínű lesz. A gyanta erősen fenyőízű, s a fogat tisztítja. A leányok, asszonyok rágják a gyantát a fonóházban is, hogy minél több nyáluk képződjék. így könnyebben tudják sodorni a fonalat. Gyergyószentmiklós környékén a székelyek