Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Gunda Béla: A gyanta használata a népi sztomatológiában

az olyan gyantát rágják, amely folyik le a fa törzsén. Ezt meggyújt­ják, s amikor már kissé megfeketedett akkor rágják. Az ilyen gyanta az égetett szurok. A Gyergyói havasokban gyakran látható olyan fenyő, amelynek törzse több tenyérnyi felületen feketére égetett. Az ilyen fán a szurokgyűjtők gyújtották meg a gyantát. Gyergyóban ismeretes a fehér szurok is, amit sebre, kelésre tesznek. A Hargita hegységben Egyházasfalu határában legeltető pásztorok fenyőszurok­nak, rágószuroknak nevezik azt a fenyőgyantát, amelyet naphosszat rágnak. Rágás előtt a fenyő törzsén kicsorgó gyantát kissé megégetik, s azután kis csomókba göngyölítve rágják. Tapasztalatuk szerint a gyanta a fogat tisztítja, de igen jót tesz a gyomornak is. Csíkrákos székely pásztorai elsősorban a vörösfenyő gyantáját rágják. Leg­ízletesebbnek a piros színű gyantát tartják. Szerintük a gyanta tisz­títja a fogat, gyógyítja a beteg gyomrot, s ha a pásztor rágja a gyantát félnapi gyaloglás után sem fárad el. Igen elterjedt a gyantarágás a gyimesi csángók körében. Ők több­féle gyantát tartanak számon, amelyek a különböző fenyőfélék tör­zsén találhatók. Legjobb a csiperke szurok vagy a csipkerágó szurok. Ez a gyanta szép sárga színű és apró kis gyöngyökben található a fenyő törzsén. A juhokra vigyázó pásztor éjszakán át a szájában majszolja a gyantát (2). A gyanta először lágy, de rágás közben plasztikus anyaggá áll össze. A csángók szerint a fogat tisztítja és erőt ád a gyalogláshoz. Idős pásztorok azt tartják, hogy azért egész­séges a foguk, mert gyermekkoruktól kezdve gyantát rágnak. Ősszel az asszonyok gömbölyű nagy csomóba (bog) gyűjtik össze a gyantát, s a téli fonóban ebből tágnak egy-egy darabkát, hogy fehér legyen a foguk és gyűljön a gyantától a nyáluk. így a fonalat könnyebben so­dorhatják, A gyantából egy kis csomót ragasztanak a guzsalyra és szükség esetén ebből vesznek a szájukba egy-egy darabkát. A már megrágott gyantát további rágásra adják át egymásnak, ami kedves­kedésnek, figyelmességnek számít. Igen élvezhetőnek tartják az ún. hólyagos szurkot is. Egyik gyantaféle a folyószurok. Ezt szappan­főzésnél a szappanhoz teszik. Szokásos zsírral összefőzni, s a tehén tőgyét az ilyen kenőccsel kenegetik, hogy meg ne repedezzék. A kásás szurok többféle célra használatos. így kenyérkovásszal össze­gyúrva a furunkulust gyógyítja. A székelyek a gyantát rendszerint fakéregedénybe (kászu) gyűj­3 * 35

Next

/
Thumbnails
Contents