Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Könyvismertetés - Erna Lesky: Ignaz Philipp Semmelweis und die Wiener medizinische Schule

mében vett szellemtörténet, mozgalmak története . . . Ha a tapasztalatot és spekulációt, alaktani és működési szemléletmódot, gyógyászati nihilizmust és optimizmust egymással szembeállítjuk, nagyjából és egészében körülhatároltuk a század orvosi vitáinak küzdőterét" Ez a vita, beleértve a nemzetközi vonatkozásait is „szintén .,. tárgya e könyvnek." Végül az egyre terjedő és Bécsben „korán és erőteljesen" fellépő szakosodásnak is „erőteljesen elő kell tűnnie ebből az ábrázolásból"(12.1.). Nem kell nagy történelmi jártasság ahhoz, hogy előre sejtsük, E. Lesky művének számos magyar vonatkozása van. Már az I. részben a bécsi egyetemen tanító TöltényiSzaniszlóval és a Budapesten szemészetet előadó Fabinyi Teofil János nevével (a névmutató helytelenül jelez Fabini Frigyest) találkozunk. A második bécsi iskoláról szól részben Semmelweis neve mellett Mojsisovics, Kaposi, Vajda László, Politzer Lipót Miksa, Alexovits Vince, Viszanik Károly, Ivánchich Győző, Lenhossék Mihály és József ; az utolsó részben pedig Kuthy-Okolicsányi Dezső, Palugyay József, öt oldalon keresztül Kaposi Móric, az ugyancsak magyarországi származású Politzer Ádám, Zuckerkandl Emil és Stricker Salamon, a pozsonyi születésű Kassowitz Miksa, a soproni Benedikt Móric, a Nobel-díjas Bárány Róbert, a győri Zuckerkandl Ottó, Zsigmondy Adolf és Ottó, a verseci Scheff Gyula, Sipőcz, Machik Béla, Pál Jakab, Teleki Lajos neveivel találkozik az olvasó. Az utolsó fejezetből megtudjuk, hogy a bécsi egyetem orvosi karán 1850. december 3-án létesítettek tanszéket az orvostörténelem számára, először rendkívüli, majd 1888-tól rendes minőségben, és hogy a bécsi Orvostörténeti Intézetet Max Neuburger alapította 1914-ben. Mai székhelyét, a volt Josephinum épületét 1920-ban kapta meg. A könyvvel való ismerkedés nyomán az olvasónak az az érzése, hogy szerzője valóban elérte azokat a célokat, amelyeket az előszó idézett mondtai szerint maga elé tűzött. Mindezt könnyen olvasható stílusban, érdekesen tette. Kár, hogy az idegen nyelvű idézeteket nem fordítja le — legalább is nem német anyanyelvű olvasói szempontjából. A névmutató és a szöveg közti ritka eltérést esetleges újabb kiadásban bizonyára korrigálni fogja, csak úgy, mint a magyar nevek helyesírását (pl. Czis, helyesen Csíz az 522. lapon). A mű az orvostörténetírás komoly, reprezentatív gyarapodása. * Erna Lesky : Ignaz Fhillip Semmelweis und die Wiener Medizinische Schule. Wien, 1964. Hermann Böhlaus utódai, Graz —Wien—Köln, mint az Osztrák Tudományos Akadémia bizományi kiadóvállalata kiadásában.