Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)
Hajós Károly: Visszapillantás a magyarországi allergologiai kutatások fejlődésére
el. Gózony és Wiesinger már 1909-ben (O. H. 1909. 23.: 418) próbálkoztak a puerperalis eklampsia pathogenesisére fényt deríteni, bár a klinikai kép mutat valami hasonlóságot az anaphylaxiával, a kiváltó allergent (szerintünk sensibilizánst) nekik sem sikerült megtalálni. A kezdeményezés érdeme az övék, de a jelenkor autoallergiás kutatásai sem tisztázták még a puerperalis eklampsia aetiologiáját. A klinikai kórképek hazai kutatásában a következő lépés a bőrgyógyászat területére esik. A bőrgyógyászatban az említett Török—Háriféle vizsgálatsorozat úttörőnek tekinthető, a magyar dermatologiai allergologia első kutatói, Rajka és Lehner, Török intézetében fejtették ki munkásságukat. Rajka immunológiai alapképzettségének megszerzése után a mikrobás allergia kutatására, egyes ekzema és dyshidrosis fajták pathogenesisének tisztázására fektette a fősúlyt. Neki sikerült első ízben néhány új gombás kórképben a kísérő kiütések allergiás jellegére rámutatni (Mykidek). Csakhamar kiterjesztették Lehner Imrével közösen vizsgálataikat egyéb anyagokra, tápszerekre, gyógyszerekre, vegyszerekre stb. és azok okozta allergiás bőrgyulladásokra: urticaria-erythemákra, amit vascularis sensibilisatióval jelöltek (ma: korai típusú reakció), és ekzematiform gyulladásokra, amit a vasculo-epithelialis sensibilisationak neveztek (ma: késői típusú reakciók). Egyes kórképek kapcsán az eddig nálunk alig ismert különféle bőrpróbákat is kiterjedten alkalmazták. Rövidesen áttértek a kísérletes vizsgálatokra az allergia terén: a mesterséges sensibilisatiós és desensibilisatiós kísérletekre, melyek folyamán először alkalmazták a ma annyira elterjedt depot-módszert. Széles körűen végeztek passiv átviteli kísérleteket és ennek keretében új passiv átviteli módszert (nyúlfülre) dolgoztak ki. Rámutattak a normergiás és allergiás bőr viselkedése közti különbségekre. Végeztek haemoklasiás krisis vizsgálatokat és részletesen kezdtek foglalkozni a fizikai urticariákkal (mechanikai-, hideg-, meleg-, fény-urticariával stb.), ezek közül egyeseknél (hideg- és fény-urticariában) először mutatták ki a passiv átvitel lehetőségét, ami allergiás eredetre utalt. Szerteágazó klinikai megfigyelésekeit és allergiás irányú kísérleteiket 1927-ben egy monográfiában foglalták össze: „Allergieerscheinungen der Haut" (1927. Marhold, Halle) és ezek alapján új elméletet állítottak fel.
