Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Bencze József: A diphtheria története hazánkban

ereszkedett, kevés reménség vagyon annak élete felől. Ez a Croup, azaz magyarán csikorgó megfujtás, neveztetik zugó megfujtásnak is." Amint látjuk itt vonul be először a magyor nómenklatúrába a „croup" szó, amely felől abban az időben különös zűrzavar uralkodott Európa minden népénél, de a magyar könyvekben és kéziratokban már ezt is, mint a torokgyík egyik veszedelmes fajtáját írták le. Ugyanebben az időben (1795) Home skót orvos az angina membranatiát nevezi el croupnak (Neuburger : Geschichte der Medizin) és ezt önálló betegségnek vélte. A Házi Különös Orvosságok (1770. Kolozsvár) a „Torok Gyék ellen : zabos lónak a Ganéját, vagy pedig Eb Fehér ganéját, lenmagot és sok minden egyebet ajánl. A kéziratos Dunántúli Gyógyítókönyv (XVII. század) ezt írja: „Ha az csikori torokgyék fullajt, legjobb ha az későddel a gőg alatt be mettzel oda valami féle jó csévit dugsz, míg jobb lesz." íme a magyar népies gyógyításban megjelent a tracheotomia. A „cséve" nem más, mint a „cső" régies elnevezése. Megjegyzem, hogy a tracheotomiát i. e. már Asklepiades említi, de a már leírt Bratonneau volt az első, aki tudományosan foglalkozott vele. Rácz Sámuel (1782. Buda) „Borbélyságnak Eleji" című könyvében, amely könyv a budai egyetem tankönyve volt a „Toroknak gyulladása. (Angina inflammatoria)" című fejezetében látható és láthatatlan, lehellő gége-gyulladást ír le, amely: „A beteget gyakran megfullaszttya." Különböző gyógyszereket sorol fel, majd: „Ha erre az orvoslásra el nem múlik és a beteget majd meg fullaszttya, akkor sietve a gégemetszéshez kell folyamodni." Később ugyanennek a könyvnek 177. oldalán ez áll: „Erre a munkára kévántatik I. közönséges mettző késecske, II. a Richter mettző kése, III. ezüst tső, mellynek oldalain kötők vágynak. A Beteg székre üljpn és a velágosra fordullyon el. A lehellő gégének fejétől le a mely felé a lehellő gégén három ujjnyira a bőreket hosszára a mettző késsel átal kell mettzeni, azt a szijasinas lineát is a melly a lehellő gégét béborittya, hosszára fel kell hasítani, azután a maga tokjában elrejtett gége — mettző késecskével a pais — ikrás hús alatt, a lehellő gégének negyedik és ötödik portzogója között az hártyás rész keresztül átal szuratik, ennek utána a késecske ki — húzatik, az ezüst tső a sebben benn ha-