Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Bencze József: A diphtheria története hazánkban

gyatik és a két kötőivel a nyakhoz szoríttatik, mellyet a nyak csigán kötöttnek meg. A seb alul és felyül száraz tépett ronggyal meg töltetik, a tsőnek likára vékony likas ruha, a ruhára likas flastrom, erre likas kérő tétetik, mindezek keskeny palával megérősittetnek és ugy rendeltetnek, hogy a tsőnek lika az ő likán egyenesen átal szolgályon. Minekutánna a torokgyulladás meggyógyult, amelyet abból meg lehet esmérni, hogy ha a tső ujjal bédugatik a beteg könnyen lehel, azután a tső kihuzatik, a seb flastrommal összve foglaltatik és bégyógyittatik" A diphtheria magyar történetében Tolnai Sándor (aki mint orvos az állatorvosi tanítást szervezte meg hazánkban) az első aki a szigorú elkülönítést 1795-ben előírta. Rácz Sámuel már 1778-ban egy másik könyvében bőségesen tárgyalta a különböző torokbajokat, a legveszedelmesebbnek tartotta azt a gyulladást, amely „szalonna forma héjjal vagyon beborítva". Balassa János, s későbbi nagy magyar sebész, 1836-ban midőn Bécsben szigorló orvostanhallgató volt, Hildebrand professzor megbízásából tanulmányt írt latin nyelven, és ebben világosan kifejtette, hogy a skarlatinánál előforduló lepedék más mint az önálló diphtheria. Balassa értekezésével vonul be a sokféle elnevezés helyett egységesen a diphtheria megjelölés. * Hazánkban az időnként szörnyűségesen dúló különböző járványok között elég gyakran láthatjuk a torokgyíkról szóló jelentéseket. Majdnem minden megye és öregebb város (Kolozsvár, Eger, Nagyvárad, Pécs, Sopron, Kőszeg, Szombathely, Buda, Bártfa, Selmecbánya stb.) levéltáraiban sok kimutatás, jegyzőkönyv van a járványbizottmányokhoz címezve, máshol az alispánok összesítésében, amelyekből megállapíthatjuk, hogy időnként 30—40 ezer is lehetett évente a diphtheria-járvány áldozatainak száma. Kicsi falukban, amelyeknek 400—500 volt a lélekszáma, egy-egy járvány idején 30—40 halott is volt. Az uraiújfalui (Vas megye) evangélikus halott kémi könyv 1766-ban egy év alatt 92 halottat mutatott ki „torokgyíkban". Vas megye 1836-ban Szent Mihály hó 12-én (szeptember),