Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Bencze József: A diphtheria története hazánkban

száján tajtékot túr, itala az orrán jő ki, nyugtalan nyughatatlankodik ajaka szederjesedik, az Hlyen nehezen marad meg, hogy meg ne fulaggyon. Jobb reménség mindjárt, bár csak valamennyire üsse ki magát a tüzesség és daganat. Jó jel az is, ha hamar és könnyen pökhet, de ha enyves, vastag és kevés a köpése, veszedelmes. Igen veszedelmes jel az is, ha a daganat és tüzesség hörtelen minden észrevehető ok nélkül elvész. Orvosságai : Mivel ez igen hörtelen fogó, s hörtelen egyfelé elváló nyavalya, legelső gond is az, hogy a Media eret megvágjuk, sem idejére, sem nemére s állapottyára nem nézvén semmit, mivel semmi nincsen, ami azt a buzgó és forró vért úgy csendesítse és a testet hívesítse, mint ez. Bőven ereszszenek vért. Ha egyszer nem tágít, másodszor is vágoson, a mint a szikség meg tanít. Igen jó a karján való érvágás után, vagy ha ugyanazon napon is, a nyelve alatt is eret vágatni, mivel az közelebbrül vonsza a forró vért. Jó igen és sokat van tágítás tött, kiváltképpen a lélekzetvételre nézve a köpölözés, ha mind a nyakára, mind pedig elől az álla alatt vettet két fellyül. A mi az egyéb orvosságokat illeti, kívül-belül ottan ostromlani kell a nyavalyát." Itt aztán rengeteg gargarizmát, kataplazmát, bevenni való orvosságokat ír le: salétromot, pomagranátot, büdöskövet, gálicot, útifüvet, rózsavizet, sáfrányt, mandulaolajat. Mint különösen kitűnő szert: ,,Fetske fészket, fehér liliom tövet, fehér mályva tövet, néhány fügével összefőzve", de a fecske fészket tollastól, mindenestől kell megfőzni, és ezt ruhára kenve a beteg torkára kötni. Körültekintően írja le Pápai Páriz a kitűnő és szigorú diétát is hozzá. Roppant érdekes az 1794-ből való magyar könyv leírása is, amelyet Pesten Füskúti Landerer Mihály beűivel és költségével nyomtattak: „Orvosi tanítás a Gyermek Nyavalyáiknak M egesmer ésér öl és orvoslásáról, melyet Svéciai nyelven írt Rosensteini Rosen Miklós, átírta G. Dombi Sámuel, az Orvosi Tudományok Doktora, tek. nemes Borsod vármegyének érdem pénzt vevő orvosa." Ebben a könyvben a diphtheriáról a következőket olvashatjuk: „Torok fájásnak vagyon egy neme, melyben a lélekző gégében valamely természetrendén kívül való hártya nevekedik és az embert gyorsan megfujtja. Mihelyt a gyerekek torka dagad, vagy torkába