Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Bencze József: A diphtheria története hazánkban

A DIPHTHERIA TÖRTÉNETE HAZÁNKBAN írta: BENCZE JÓZSEF (Szombathely) "^Tincs még egy fertőző betegség, amelyet évezredeken keresztül ^ annyira félre ismertek volna, diagnózisban és kezelésben egyaránt, mint a diphtheria. Százezreket pusztított, mégis sokféleképpen írják le és csak a mai tudásunkkal lehet megállapítani, hogy ez a valamikor nagyon pusztító betegség a diphtheria volt. Kínai, indus, zsidó, arab, görög és latin leírásokban egyformán, mint a legveszedelmesebb gyermekkori betegséget említik. Különböző neveken írnak róla, rengeteg gyógyítást ajánlanak, de valamennyi megegyezik abban, hogy a betegek nagyrésze — főleg fiatalok — rettenetes kínok között pusztult el. Asaf, a legrégibb héber orvos, aki a korabeli gyógyítástudományt rendszerbe foglalta (dr, Wenetianer Lajos, Budapest, 1916) leírja, hogy egész tájak néptelenedtek el. Avicenna, az ő híres Canonjában, valamint Hippokratész és Galenus emlegetik, a Cappaduciai Aretaios a II. században kitűnő leírását adja, hogy milyen szörnyűségesen dúlt Szibériában, Egyiptomban, de főleg Mezopotámiában, a Tigris és az Euf

rates között. Ő már kifejezetten ragályos betegségről, beszélt. (Sudhof : Classiker der Medizin.) A legrégibb gyermekgyógyászati könyv, amelyet ismerünk, i. e. 260-ból való és azt Demetrius írta: „De morbis puerorum" címmel. Erről a könyvről id. Bókai János 1877-ben írt a: „Gyermekorvostan története" című tudománytörténeti munkájában, ugyancsak ő Hennig : Handbuch der Kinderheilkunde c. könyvében is említi, hogy Demetrius „halálos torokbetegségnek" nevezte és leírta, hogy fulladás következtében áll be a halál.