Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Adattár - Blandratát támadó gúnyvers (Zsakó István)

Blandrata érem is készült valamikor (bár ezt fiktív éremnek, és a 19. század elejéről származónak állapították meg). Annál érdekesebb, hogy orvosi, diplomáciai és egyházi téren szerzett érdemei mellett néhány ballépését milyen erősen ostorozták. Weszprémi István híres orvostörténeti munkájában „fatalia medicus"-nak mondja és szintén megbélyegzi Dávid Ferenc elleni eljárását mint a legtöbb unitárius egyházi író. Vas Miklós a Keresztény Magvetőben 1898-ban közölte azt a gúnyverset, amit levéltári kutatásai közben véletlenül felfedezett. A teljes latin szöveg ismertetése után megjegyezte, miszerint valószínűleg katolikus paptól ered és valamely eredetileg magyar nyelvű versnek a fordítása ez. A feltételezett magyar szövegét, mely esetleg még az 1500as években keletkezett vagy legalábbis többszáz év előtt, az unitárius levéltárban nem találták meg a kutatók. A latin szöveget magam is láttam és fotókópiában mellékelem. A „Te blande laírantem clamamus" kezdetű vers 37 sorból áll és „Amen" a befejezés. Nem mulaszthatom el, dr. Trocsányi Zsolt kiváló levéltári referensnek köszönetemet kifejezni támogatásáért, mivel ezt a ritkaságot megtekinteni lehetővé tette számomra. (Az Erdélyi levéltárak, Gyulafehérvári káptalan levéltára, Limbus XIV. cs. No 115.). Zsakó István