Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Vörös László: Adatok a Horthy-korszak egyetemi orvosainak társadalomszemléletéről és társadalmi meghatározottságáról

az új Kar felállítása ellen. Bár a tiltakozás szakmai és „autonómista" színezetű érvelésben tükröződik, hogy nem utolsósorban gazdasági meggondolások vezetik a Kart a tiltakozó memorandum megszerkesztésénél: „Ennek a fakultásnak létesítése, mint az a miniszteri rendeletben ismertetve van, igen nagy költséget ró az államra... Aggodalommal látjuk, hogy most mikor hazánk meglévő tudományos intézményeinek sorsa sincs biztosítva... a magyar kormány elhamarkodva, be sem várva az új parlament határozatát, egy ilyen igen költséges vállalkozásra szánja magát" [101]. A művelődési kormányzattal történő összetűzések másik két érintkezési területe az 1920-as évek elején a nők felvételi ügyében elfoglalt egyedi álláspont, továbbá a testvéregyetemek fenntartása miatt felmerült gazdasági aggodalom volt, mint azt az előzők során kimutattuk. (Kétségtelen, ha a menekült egyetemek befogadása és fenntartása ellen soha nem is tiltakozott a budapesti Kar, de e fenntartás költségei mindig is érdekelték a Kari közvéleményt.) A budapesti orvoskar e kérdésekben konzervatívabbnak bizonyult, mint az akkor már Klebelsberg vezetése alatt álló Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. Klebelsberg művelődéspolitikai koncepciója a „magyar kultúrfölény" megóvása Közép- és Kelet-Európában. Ezen elképzelésbe beleillett, hogy a területi változások során Budapestre menekült és vidéken letelepedett egyetemek további fenntartása mellett foglaljon állást és a debreceni egyetem építését is folytassa. A klebelsbergi művelődéspolitika bár össznépi oktatásügyet ígért, voltaképpen gazdasági és szemléleti okokból ennek megvalósítására soha nem tudott vállalkozni. Mint azt Jóboru Magda nemrég megjelent tanulmányában kimutatta, középiskolai szinten a kigondolt reformok nem voltak reálisak, nem biztosították a középiskolák tényleges, természettudományos értelemben is vett korszerűsítését és erős osztálykorlátokkal zárták el a munkás-paraszt eredetű hallgatók elől a továbbtanulás lehetőségét [102]. A társadalomszemlélet korlátai mellett a gazdasági csőd és a latifundiumok ellenállása hiúsította meg az állami elemi iskolák, illetve a latifundiumok pénzén létesítendő tanyasi népiskolák megvalósulását. A klebelsbergi művelődéspolitika elképzelései közül egyedül a meglevő egyetemek mindenáron való fenntartása valósulhatott meg — ez is szegényes körülmények között. A magyar egyetemek fejlesztése messze elmaradt a szomszédos