Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Vörös László: Adatok a Horthy-korszak egyetemi orvosainak társadalomszemléletéről és társadalmi meghatározottságáról

budapesti egyetem orvoskara, másrészt a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium, a művelődéspolitika vezető állami szerve között. Az autonómia a minisztériumok és az egyetemek közötti viták klasszikus témája. A XVIII. századtól kezdve hazánkban is nem kevés példáját látjuk a viták kiéleződésének. Az egyetemek autonómiájának idealista német eszmei ihletésű értelmezése felett, már az előző században eljárt az idő. Úgy csökken az egyetem autonómiájának megvalósítási lehetősége, mint amilyen mértékben nő az egyetem gazdasági függése az államtól. Az egyetem autonómiájának fő kérdéseiben — a tanszabadság, egyetemi grádusok adományozása, a habilitálás és a tanszékek betöltése — a tőkés állam különböző fokon, de beleszólt; legkevésbé a grádusok adományozásába és a habilitálásba (a magántanárság intézményébe), leginkább a tanszékek betöltésébe, mert az állam felismerte, hogy a „tanszabadságot" a haladó vagy reakciós eszmék oktatásának nyilt téren folyó küzdelmét, leginkább az egyetem tanárainak célirányos kiválasztásával tudja befolyásolni. Az egyetemről kialakított idealista eszmék hazájában, Németországban is többen felismerték, hogy az állam erősen érdekelve van a tanszékek betöltésénél, és ez az érdek az egyetemekkel kapcsolatos magatartását intenzíven befolyásolja. Humboldt nem hitt abban, hogy az egyetemi tanárok választásában tényleges autonómia nyilvánulna meg. Billroth, a neves sebész pedig nagy adatgyűjtés alapján azt állapította meg, hogy sehol sincs már meg az autonómia teljes formája. Az állam vagy a kapitalista társadalom társadalmi és gazdasági vezetőrétege ilyen, vagy olyan módon ellenőrzést gyakorol az egyetem felett e kérdésben [99]. A tőkés társadalom egyetemeinek több neves tanára, köztük az említettek is, a kialakult helyzetben az állammal való együttműködést ajánlja, Magyarországon a legjelentősebb orvoskar és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium „kulturkampfja" elsősorban az egyetemi autonómia címén robban ki. A nyilt összetűzések első hulláma már a Horthy-korszak legelején lezajlik. Ilyen összetűzési lehetőség a közgazdasági fakultás ügye. 1918. nyarán vetődött fel, hogy a budapesti egyetemet egy önálló közgazdasági karral kellene bővíteni. 1920. elején a kormány a budapesti egyetem mellett működő közgazdasági Kar felállítását határozta el és e Karba több tanárt ki is nevezett [100], A budapesti orvoskar egyhangúan tiltakozik