Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Vörös László: Adatok a Horthy-korszak egyetemi orvosainak társadalomszemléletéről és társadalmi meghatározottságáról

A pozsonyi és kolozsvári egyetemek az ország új határai közé való települését a budapesti orvoskar üdvözli. Az első disszonáns hang az 1919. október 28-i kari ülésen hangzik el, egy közös megbeszélésről szóló beszámolóban: „Elnök a Kar nevében a legmesszebbmenő jóakaratot és támogatást helyezte kilátásba, de megjegyzi, hogy ... nem kapta azt az impressziót, hogy a pozsonyi tanárok, mint fakultás teljes különműködéssel óhajtanak Budapesten elhelyezkedni..." Az egyik budapesti orvoskari tanár nem pártolta a pozsonyi egyetem Pesten való felállítását, sőt kifogásolja ... hogy itt megint intézkedések és nagy horderejű elhatározások történnek a budapesti egyetem megkérdezése nélkül. Nekünk ebben a kérdésben döntő szavunk kell hogy legyen; itt két parallel egyetem működése lehetetlen" [83], Bár a Kar később — 1920 márciusában új szolidaritási nyilatkozatot tesz [84], az alapvető bizalomhiány továbbra is fennmarad, sőt erősödni fog. 1920. májusában a VKM. engedélyezi a kolozsvári és pozsonyi egyetemek budapesti tanítói működését és a két egyetem ennek megfelelően előkészületeket tesz. Meglepően rideg a budapesti Kar állásfoglalása: nem engedi meg saját hallgatóinak, hogy a volt pozsonyi és kolozsvári egyetemek tanárainak hirdetett tárgyait felvegyék és ezt a két Kar külön autonómiájával indokolják [85]. A zsidó és nőhallgatók kérdésében elfoglalt liberálisabb álláspont az újabb a'kalom a két vidéki egyetem elleni támadásra: „Ők folyton a miénkével ellenkező határozatokat hoznak, ellenszegülnek a legjózanabb közvélemény és a miniszter jószándékával is, amennyiben Debrecenben, ahol jól el tudtak volna helyezkedni, semmi áron nem akartak elmenni, hanem ahelyett kivitték azt, hogy ez a szegény és szerencsétlen ország most 50 milliót kénytelen elkölteni a testvéregyetemek 1 évig tartó ideiglenes budapesti elhelyezkedésére" [80]. A támadásokban eddig két tényező mutatkozik meg: a vélt autonómia védelme és bizonyos költségvetési ellentétek. A hang a létrejött egyeztető tárgyalásokon ha lehet még disszonánsabb: „...a pozsonyi és kolozsvári féléveket se fogadjuk el és nem számítsuk be, mert azok tanulmányi szempontból lehetetlenek" [87]. A menekült egyetemek oktatóinak közérzetét a Kari ülési jegyzőkönyv a következőképpen tükrözi: „Heim tanár egész elkeseredéssel