Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Vörös László: Adatok a Horthy-korszak egyetemi orvosainak társadalomszemléletéről és társadalmi meghatározottságáról

„különösen a felvételre folyamodó női hallgatókkal szemben alkalmazott a bizottság szigorú mértéket" [75], Korántsem kell azt gondolni, hogy a jeles érettségizett elutasítottak csupán zsidókból, vagy nőkből állottak össze. Már a kurzus elején elhangzik ugyanitt Bársony Jánostólt ,,. .. elsősorban a jelesrendű éretteket keresték ki. De utcai fagylaltárus jelesen érett fiát mégis kevésbé tartja az orvosi rendbe valónak, mint egy orvos, vagy tanárember jól érett gyermekét, mert ez megbízhatóbb erkölcsi felfogást hoz magával a pályára" [75], Ilyen osztálypolitika mellett érthető, hogy a budapesti orvoskarra felvett hallgatók 31%-ának elégséges érettségi bizonyítványa van. A vidéken a helyzet még rosszabb: Debrecenben a felvettek 50%-a elégségesen éretségizett [77]. A Kar inkább belemegy a kontraszelekcióba, a nép legnagyobb vagyonának, a veleszületett értelemnek eltékozlásába és az értéktelenebb elmék támogatásába, mintsem megtagadja osztálynézőpontjait. A bejutott, gazdaságilag lecsúszott középrétegek gyermekei a hivatalos művelődéspolitikusoknak is egyre több gondot okoztak. Huszti József egyetemi tanár — klebelsbergiánus — például ezt írja egy 1938-as tanulmányában: „a tömegek... csak a társadalmi felemelkedés vak vágyától és reménységétől hajtva, valósággal megrohamozták a magasabb értelmiségi pályák felé vezető felsőoktatási intézményeket, hogy a boldogítónak elképzelt diplomát megszerezhessék. Ezt a jelenséget is nyugodtan minősíthetjük „néma forradalomnak". Sőt nagyon valószínű, hogy a gondosabb vizsgálat több európai forradalmi jellegű politikai változás hátterében felfedezhetné a reményeiben csalódott friss értelmiségi fiatalság feszítő energiáját" [78]. A „tömegek beáramlása" a korszak felsőoktatási intézményeibe Magyarországon azonban korántsem volt olyan nagyszabású, mint a gazdaságilag fejlett nyugati kapitalista államokban, Angliában, az Egyesült Államokban, Franciaországban, vagy különösen a fiatal proletárállamban, a Szovjetunióban. Láthattuk, hogy helyenként ez a „beáramlás" már a gazdasági válság első lehelletére akadozott. Inkább arról volt szó, hogy a Horthy-fasizmus nem volt képes eltartani a középosztálybeli, gazdasági háttér nélkül álló fiatal értelmiségieket és ezek megkóstolhatták a munkanélküliséget és valóban