Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Vörös László: Adatok a Horthy-korszak egyetemi orvosainak társadalomszemléletéről és társadalmi meghatározottságáról

Az 1921-es év végén a Magyar Gazdaszövetség megkísérli, hogy a falu egészségügye érdekében felirattal forduljon az egyetemekhez falusi — paraszt és nem paraszti eredetű — fiatalok felvétele és a falvak jobb egészségügyi ellátása érdekében. A debreceni orvoskar 1922. január 10-i ülésén a beadványt a következőképpen ismertetik: elmondják „.. .hogy az eddigi közegészségügyi intézkedések a faluval nem sokat törődtek." A mostani beadvány „.. .a faivakba kívánkozó orvosok számát úgy véli szaporítani, hogy az orvosok jórésze a falvak lakóiból kerüljön ki." A debreceniek a kérdést gyakorlatilag kivihetetlennek tartják, „...mert senki sem próféta saját hazájában..." Ösztöndíjakat azonban szükségesnek tartanak falusi letelepedők részére [71], A budapestiek a felvetett gondolatot általánosságban helyeslik, de az anyagi áldozatokat az érdekelt községektől és nem az államtól követelnék meg [72]. Eleinte történik kísérlet arra, hogy egyes megyék ösztöndíjakat létesítsenek, de ezekben az ösztöndíjakban nem a parasztság fiai részesülnek elsősorban, hanem a középosztály gyermekei. Később ez az akció is abbamarad [73], Az egyetemek nem mindenben értettek egyet a lecsúszott dzsentri hivatalnokréteg egyetemi támogatásával. Különösen a budapesti orvoskaron az egyetemi felvételek tárgyalása során igen sok kritika hangzott el „a sok vagyontalan" egyetemre tódulása miatt. A gazdasági depresszió idején azonban a köztisztviselői kedvezmény injekciója sem bizonyult elégnek. Az 1929/30as tanév felvételi bizottsága pl, megállapítja: „A foglalkozási ágak közül elsősorban a tisztviselőket és a mezőgazdasággal foglalkozókat vette a bizottság tekintetbe, s itt sajnálattal kell megjegyeznie, hogy a köztisztviselők gyermekeinek a száma igen nagymértékben megfogyott a folyamodók között. Különösen nagyfokú a fogyás a magasabb fokozatokba tartozó tisztviselőknél, pl. bíráknál" [74], Vannak akik kifejezetten ellenzik a tisztviselőrétegnek adott kedvezményeket, amely gyakran elüti az egyetemi felvételektől a kitűnően érettségizetteket is. Az 1930. szeptember 9-i rendkívüli ülésen például Grósz Emil helyteleníti, hogy elégségesen érett köztisztviselő gyermekeket is felvesznek nagy számban. Kenyeres Balázs a felvételi bizottság elnöke szerint „...a jeles érettségivel bíró folyamodókat nem állott a bizottságnak módjában kivétel nélkül javasolni." E nyilvánvaló utalás után az sem rendkívüli, hogy