Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Vörös László: Adatok a Horthy-korszak egyetemi orvosainak társadalomszemléletéről és társadalmi meghatározottságáról

A fehér-restauráció visszahelyezte jogaiba az 1919-ben detronizált születési- és pénzarisztokráciát és erőteljesen védelmezte a kiszolgáló középrétegek, elsősorban a dzsentritisztviselőréteg jogait. E tevékenység során azonban gyakran megoldhatatlan gazdasági nehézségekkel kellett szembenéznie: tudomásul kellett vennie, hogy az ország 1914-es területéről elmenekült tisztviselőréteget az amúgy is felduzzasztott államapparátus elhelyezni, régi életviszonyai közé nem tudja. A munkásosztály a horthysták szerint „eredendő bűnbe" került a kommunizmussal, ez a szemlélet természetessé teszi az uralkodóosztály számára a kizsákmányolás sok undorító formáját. „A nemzetfenntartó parasztságról" lényegében csak nagy szavak hangzanak el, az ígért földreform csupán arra sem jó, hogy a falusi problémákat enyhítse, a falusi osztályharc élesedik. A kurzus az alapvető oktatási kérdésekre : az elnyomott társadalmi osztályok fiainak és leányainak iskoláztatási egyenlőségére egész gazdasági és művelődéspolitikájával nemmel válaszolt. Az orvoskarok e korszak alapjábanvéve általános hivatalos szemléletétől nem tudták függetleníteni magukat. Az előzőekben láttuk, hogy az antiszemitizmus, antikommunizmus egyes egyetemi tanároknál a feltörekvő társadalmi osztályoktól való félelemmel egyesült. A Bókay Árpád, Bársony János és Hoór Károly által a budapesti Karhoz benyújtott numerus clausus indítvány más vonatkozásban is híven tükrözi e társadalomszemlélet korlátait. A szegényebb néprétegekről szólva ez az indítvány kijelenti: „Hogy a vagyontalanokat se zárjuk ki, ha valódi tehetségek s kellő nevelésben részesültek, arra való lenne az 5. pont, mely szerint teljesen szegények a középiskolai tanulmányaikat a felső osztályokban kiváló eredménnyel végezték, szintén felvehetők s a Kar gondoskodni kíván, hogy ösztöndíjjal pótolják a hiányzó otthoni segedelmet" (kiemelés: VL.) [05]. Hogy az indítványt benyújtók tehát a munkás és paraszt diákok felvételére — mint látható — nem is gondoltak, az az indítvány végén méginkább kinyilvánul. Eszerint: „Tudjuk, hogy lesznek olyanok, akik indítványunkat reakciósnak, aliberálisnak fogják bélyegezni, szinte előre halljuk az ellenargumentumokat az egyenlőségről