Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Vörös László: Adatok a Horthy-korszak egyetemi orvosainak társadalomszemléletéről és társadalmi meghatározottságáról

kínosan betartják a „zsidó faj, ill. felekezet" országos átlagának megfelelő 5°/

0-ot a felvételeknél. Szegeden már a kurzus első éveiben is szembehelyezkednek vele, úgy az I920/21-es tanévben a zsidó vallású elsőévesek aránya is (első éven nem érvényesülhetett a „szerzett jog") meghaladja a 17%-ot, A pesti Kar egyes hangadóinak erős antiszemitizmusa miatt háttérbe szorulnak a pesti Kar liberális polgári beállítottságú polgári professzorai, mint Korányi Sándor vagy Grósz professzor, akiket a masszív konzervatív légkör, a liberális körökkel folytatott érintkezés, vagy a származás is eleve gyanúperbe fogott a jobboldali módra szervezett egyetemi közvéleményben. E professzorok csak akkor hallatták e kérdésben hangjukat, amikor a légkör azt valamennyire lehetővé tette, nevezetesen a numerus clausus törvény 1928-ban létrejött módosítása után (1928. XIV. te). E törvénycikket a nemzetközi közvélemény nyomása és egyes nyugati polgári demokratikus hatalmak kényszerítették ki a magyar uralkodóosztálytól, anyagi és erkölcsi támogatásuk, kölcsöneik megvonásával fenyegetve a kurzust [37], Korányi ekkor kijelenti, hogy az új felvételi rendelet „.. .nem őszinte és nem lehet végrehajtani" [38], Korányi e kijelentése teljesen jogosult, a numerus clausus vallási előírásait a rendszer csak tessék-lássék tüntette el. Grósz Emil is ezekben az években vállalkozik a Karon belül a numerus clausus törvény vallási előírásainak kritikájára. Az 1932. február 16-i ülésen kifejti, hogy „.. .az a törekvés, hogy az egyetemi hallgatók egy felekezet országos arányszáma szerint nyerjenek felvételt, nemcsak hogy ellenkezett az alkotmányunk alaptörvényeivel, hanem gyakorlatban kivihetetlennek bizonyult... igen sok kárt okozott, elsősorban a budapesti egyetemnek, de egyszersmint az egész országnak" [39]. A vidéki egyetemek liberálisabb tetteivel szemben itt a szavakban is érezni az óvatosságot, az erősebb következtetésektől való félelmet. Nem véletlen, hogy maga a miniszterelnök gróf Bethlen István is antiszemitizmussal vádolja a Kart, az emlékezetes Ádám ügyben [40]. A vidéki Karok irataiban az antiszemitizmus nézőpontja ennyire nem tükröződik, sőt a kurzus általános ideológiájától is helyenként erősen eltérnek. Az antiszemitizmus kérdésében a budapesti orvossá