Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Kótay Pál: Pápai Páriz Ferenc drezdai útja (1672)

manu tornavit", 1587-ben a drezdai kastélyban létesített esztergályozó műhelyben készültek. A választó főként az elefántcsont dísztárgyakat kedvelte, s Georg Vackert udvari esztergályosnak hívatta el Münchenből. A drezdai gyűjteményben még ma is 58, a mester kézjegyével (G. W.) és a készítés évével jegyzett értékes darabot őriznek munkáiból. A harmadik teremben színpompás ládák és értékes képek látványa ragadja meg. „Variae pretiosae cistae et picturae." Ezzel a mondattal intézi el az ott látott értékes anyagot, a festményeket nem elemzi. Hans Bol, Albrecht Dürer, a két Cranach és Holbein művei számára semmit sem mondanak. S ha nem látja a forrást, nem figyelheti meg, mennyire terjed annak termékenyítő hatása. Közvetlen környezete, szűkebb hazája érzéketlen, nemegyszer ellenséges a picturával szemben. A német reneszánsz festőóriásai, Hollandia tulipánjai, Rubens, Rembrandt, Van Delft színei, hazájában sem tudták áttörni a kálvini ridegséget. A sekély, idegen tájakon eredő forrásoknál táplálkozó, egyházművészetében is a világi élethez idomuló német barokk festészetéből akkor s ott valószínűleg még semmit sem láthatott. A kincstárban eleinte különösen kevés a kép, s ezek is a helyiség, a falak díszítése, s nem művészi élménykeltés céljából függenek a falakon. A Kunstkammer alapításának idején legtöbb német mester értékes munkája még a fejedelmi kastélyokban és templomokban található. A kincstár 1040-ből származó leltára azonban már 118 festményt említ. Pár izék ott jártakor a század második felében ez a szám még jelentékenyen növekszik. Egyedül 1657-ben az ifjabb Cr ana /z-nak 18 képével gazdagszik a gyűjtemény. A kor átlagemberének, a látogatók zömének a festészet még nagyrészt idegen. Jellemző, hogy az 1678-ban a wittenbergi vártemplomból a drezdai gyűjteménybe került szárnyas oltár, az ún. „Drezdai Oltár", Albrecht Dürer csodálatos műve — mint ismeretlen mester műve került be „Seynd incerti autoris" megjegyzéssel, jóllehet a wittenbergi templomban mint eredeti Dürer művet ismerték. A terem leírása során mégegyszer találkozunk a festészettel. „Egy himmel varrott láda" — írja — „megeskünnél rajta, hogy kívül az virágokat képíró festette, nullum vestigium acus etc. innumera." Pontos megfigyelő, a képzőművészet terén azonban a szobrászat, a plasztika