Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Kótay Pál: Pápai Páriz Ferenc drezdai útja (1672)

álí hozzá közelebb. „Az Martisburgi templomban" a jellegzetes barokk szoborcsoportot csodálja és rendkívül megelevenítő erővel írja le. A leendő orvos reális életszemlélete, anatómiai érzéke és érdeklődése diktálják tovább a szöveget. „... egy ládában az indiai feredŐház representáltatik — írja — igen szép sculptural A ládák leírására különös gondot fordít : „Gyöngyház ládák, kikben asztalhoz való szerszámok : patika ládák gyöngyházból. Igen szép nótákat verő órák." Majd: „Egy láda aulám Dresdensem cum omnibus minutiis imo et caminis omnibus représentât." Egy gyűrű — írja — kiben az gyémántok egy bizonyos várat representálnak egészlen." Majd az elefántcsont dísztárgyakat ismerteti. „Varia eborea instrumenta ac aurea." Amint a kereskedelem a Távol-Kelettel, főként a Kelet-indiai Kereskedelmi Társaság közvetítésével megindul, nagymennyiségű elefántcsont kerül Európába, így Drezdába is feldolgozásra. Az elefántcsont-faragások és esztergályozott dísztárgyak terme az udvari representatiónak elengedhetetlen tartozéka lesz. Az iparművészet ez ágának Drezdában nagy múltja van. Már 77. Rudolf császár 1599-ben Prágába hívja G, Wecken, a drezdai udvar elefántcsontmetszőjét, hogy ott a drezdaihoz hasonló elefántcsont-gyűjteményt rendezzen be. Az elefántcsont dísztárgyak művészi kidolgozása gyakran elképesztő munkát igényel. Mestereik kínos műgonddal és becsvággyal igyekeznek a legnehezebb feladatokat is megoldani. A legértékesebb elefántcsont-darab 1620-ban kerül a gyűjteménybe, s Páriz azt „csodálatos üveg gálya"-ként említi. A mű a Rajna-melléki származású drezdai mesternek, Jacob Zellernek, a korabarokk egyik legnagyobb művészének a „Neptunfregatte" néven ismert alkotása. Egy asztaldísz, amely a XVII. század jellegzetes hajótípusát ábrázolja, három árbócos, duzzadó vitorlákkal és jelzőzászlókkal. Különösen a vitorlák kidolgozása mesteri. Itt az elefántcsont pergament vékonyságú, áttetsző, s a szél hajtóerejének játékát, a mozgás tökéletes illúzióját kelti. Az aranyozott ezüstből készült hajókötelek, a horgony, az evezők, az aranyból készített ágyuk és az elefántcsontból faragott matrózok, a művész gazdag képzelőerejéről, s rendkívüli kézügyességéről, művészi igényességéről beszélnek. Gazdag,, mozgalmas mitológiai, emberi és