Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Kótay Pál: Pápai Páriz Ferenc drezdai útja (1672)

benne, az kopoltyúján nyitják meg; mindenféle madarak in justa statura, természetes nagyságban gyöngyházból. Igen szép fa sellegek, amelyeket Elector Saxoniae Augustus propria manu tornavit." A cink tompa, ezüstös fénye mellett a látogató számára kellemes, látvány a tányérok, tálak, korsók és kannák között az üveg könnyű világos áttetsző anyaga. A poharak gazdag változatossága, alakjuk és méreteik, díszítésük pompázó bősége arról tanúskodik, hogy a barokk-kor embere is kedvelte az italt és szertartássá emelte a bor fogyasztását. A XVII. század közepén nemcsak a drezdai fejedelmi kastély, hanem minden nagyobb szászországi várkastély (Moritz burg, Königstein, Torgau, Hoflössnitz) pincéje udvari pince volt. Az ivószerszámok gyűjteményének legértékesebb darabjai az ún. bacchus korsók. Több literes, henger alakú, fedeles, világoszöld, sárgás- vagy tengerzöldszínű anyagból készült edények ezek. Közöttük a legszebb 1651-ben készült. Rajta csillogó email-festéssel, a sisak és akantusz díszítéssel ellátott teljes szász címer látható. Felette Páriz az 1651-ben uralkodott választófejedelem nevének kezdőbetűit: I.G.H.Z.S.G.S.U.B.C. (Johann Georg (I) Herzog zu Sachsen Gülich (Jülich) Cleve und Berg Churfürst) olvassa. A címer alatt a gyártási év „1651", tőle jobbra és balra fehér betűkkel az ivásra buzdító sorok: „Der Wein der Edle Reibensaft, Hat in sich gar sehr grose Kraft, Cicero der berühmte man Sein lob nich genug beschreiben kan. Gott lest allein auss seiner Krafft, Wachsen den Edlen rebensafft, Drumb trinckt den Wein mit gutter Mass Und sag auch DEO GRATIAS." A korsó hátsó oldalán hatalmas sárga hordón ül Bacchus, a barokkkor annyira kedvelt és gyakran használt díszítőeleme egy aranyló szőlőtő mellett. Kék szőlőfürtök koszorúja övezi tagbaszakadt alakját, s bronzvörös kacs koszorúzza fejét. Hatalmas tölcsérből nyakalja az isteni nedűt, s követésre csábítja a szemlélőt. A „fa sellegek", amelyeket „maga az Elector Augustus propria