Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)
Kótay Pál: Pápai Páriz Ferenc drezdai útja (1672)
A két város pénzemberei virágzó kereskedelmi- és bankvállalatokat alapítanak és hatalmas jövedelemre tesznek szert. A gazdasági fejlődéssel együtt az alattvalók véréből és verejtékéből élő fejedelmek, udvari nemesek és a hűbéri birtokok lovagjainak szükséglete egyre nő és igényességük egyre fokozódik. A mindennapi használati eszközök még rendkívül kezdetlegesek, de minden, amit nyilvánosan, lovagi tornákon, fényes ünnepségeken mutogatnak, a legjobb anyagból, technikai tökéletességgel és hivalkodó pompával készül. A német föld e területén a kézművesség művészi fokra emelkedik, s a fejedelmi udvarok fényűzése elképzelhetetlen arányokat ölt. Az ember és lovának páncélja, a ruha és a fegyver, ékszerek, edények és egyéb használati tárgyak drága fémekből, ritkaságszámba menő anyagokból készülnek. Egy-egy fejedelmi udvar tobzódik az arany, ezüst, zink, bronz ékszerekben és használati tárgyakban. A gobelin és selyem tapéta, a faragott és berakott bútorok, drága szőnyegek a fantázia, a pazarlás és az ízlés fejlődésének páratlan példái. A módos polgár minden tekintetben a főúrral igyekszik egyenlővé válni. A hazai szövőipar az igényeket kielégíteni nem képes. A képzelet szülte káprázatos színek, gazdag változatos formák fárasztó nyugtalansága éles ellentétben áll a késő reneszánsz józan, nyugodt szellemével. A német fejedelmek között - akikből a XVI. és XVII. században a szétforgácsolódott országban néhány száz is akad — a fénytízés, a pazarlás és pompa kifejtésében határtalan versengés folyik. A délnémet föld és két városának kiváltságos helyzete azonban nem tart örökké. Amerika és az Indiába vezető közvetlen hajóút felfedezése után a világkereskedelem fő útiránya a Földközi tengerről az Atlanti-óceánra tevődik át. Néhány évtized múlva a német kereskedő kiszorul a világpiacról. Az új világ ezüstje sokkal olcsóbb, mint az övé. Az ipar és a művészet és az iparművészet e két ősi fellegvárának fénye fokozatosan halványul. A századfordulón és a XVII. század első felében az addig sziklaszilárdnak hitt kereskedelmi céhek és bankok összeomlanak. Ezek — miután kereskedelmi tevékenységük korlátozódik — pénzkölcsönzéssel foglalkoznak. Kölcsönöznek a császárnak, a királyoknak, az egyházi és világi fejedelmeknek, akik az állandó háborúk és fényűző életmódjuk miatt pazarol-