Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)

Grynaeus Tamás: Összehasonlító és aetiopathogenetikai vizsgálatok a fossilis és recens hyperostosisok körében

tömege hatalmasan megnőnek, addig a koponya — bizonyos határon túl — nem vesz részt ebben a rendellenes növekedésben, A felborult egyensúlyi helyzetben tehát a koponya űrmérete képviseli azt a relatíve állandó értéket, amihez viszonyítani lehet, és kell a sella méreteit. Ezek után túlzottaknak látszanak Lapparent és Lavocat óvatosságra intő szavai: „Az ebben (ti. az óriásnövésben) szerepet játszó tényezők közül nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy a növekedést hormonalis befolyások szabályozzák. Valószínűleg nem minden alap nélküli az a megállapítás, amely szerint a nagy Dinosaurusoknál meglehetősen kicsi agyvelő mellett igen erősen fejlett a hypophysis. Mindenki ismeri azt a fontos szerepet, amelyet mai tudásunk szerint a hypophysisnek tulajdonítunk a gigantismus esetében. Janensch azonban, kritikai munkájában megállapítja, hogy egyes nagyméretű majmoknál a hypophysis nem volt különösképpen fejlett, és óvást emel a Dinosaurusok gigantismusa és hypophysisük nagysága között correlatiot hirdető nézetek ellen" [103]. (1. I. táblázat). A pachyostosis és óriásnövés irodalmából leszűrhető megállapításokat összegezve, a következőket mondhatjuk: 1, Pachyostosis: koponyacsontok, sternum, végtag, kéztő és ujjpereccsontok vaskosak. 0. Pneumatisatio. 5. Oriásnövés. 4. Nagy sella turcica. 5. Öröklődés. 6". A faj hanyatlása, csökkent sexualis functiók. 7. Fogak közötti rések. ó\ Csökkent ellenállóképesség. 9. Porcos részek persistentiája. II. Hyperostosisos emberi leletek, hyperostosissal járó kórformák A) Anthropológiai és palaeopathológiai munkák szerzői aránylag igen kevés hyperostosisos leletet írtak le (51, 3, 54, 94, 106, 90), s még kevesebb adatot találunk egykori lágyrészdaganatokról (51, 4, 16/a).