Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)

Grynaeus Tamás: Összehasonlító és aetiopathogenetikai vizsgálatok a fossilis és recens hyperostosisok körében

kóros jelenségnek tekintendő-e, s ha igen, mi lehet az elváltozás oka, pathomechanismusa? Ha viszont nem minősül kóros jelenségnek, akkor minek tartsuk? faji (tehát öröklődő) vonásnak; progresszív vagy regresszív bélyegnek-e? Ez utóbbi esetben is feleletet kell találnunk arra a kérdésre, hogy mi hozta létre, vagy mi segítette elő e faji jelleg létrejöttét: a külső (pl. táplálkozás) vagy belső milieu (pl. endokrinium) milyen változása; illetve mi okozta a jelleg pro- vagy regresszióját? Munkánk során a kérdést elsősorban a humán pathológia felől szeretnők megközelíteni. Az irodalmi adatok kritikai számbavétele után választ keresünk arra a kérdésre: van-e összefüggés a fokozott somatotrop (növekedési) -hormon termelése és a csontok megvastagodása között; a fokozott somatotrophormon-termelés és a pachyostosis, ill. óriásnövés között; s végül: találhatók-e olyan emberi kórformák, amelyek azonosak vagy analógok a pachyostosis jelenségével? Humán anyagon végzett mérések és állatkísérletek útján próbáltunk választ adni a felvetett kérdésekre, meg lévén győződve arról, hogy e különböző, s egyetlen közös kiváltó okra valószínűleg vissza nem vezethető, s csak fölületes megtekintésre azonos (tehát nómenklaturailag is megkülönböztetendő) jelenségek szétválasztására finomabb differenciális diagnosztikai eljárásokra van szükség. I. A palaeontologiai irodalom fontosabb adatainak kritikai összegezése Nem lenne értelme, hogy valamennyi irodalmi adatot, amely több mint fél évszázada a pachyostosisszal, osteosklerosisszal és gigantismussZal foglalkozik, ezen a helyen megvitassunk és a tudomány mai állása szerint osztályozzunk vagy fémjelezzünk. Legnagyobb részüknek ma már úgyis csak történelmi jelentősége van; egy sereg állítást pedig maguk a szerzők még életükben feladtak, illetve megváltoztattak. A szerzők más része, különösen a paleontológusok, pedig úgy nyilvánítottak véleményt, hogy a legkisebb jártasságuk sem volt a physiologiában, illetve az orvostudományokban. A századforduló előtt a belső szekréciós mirigyek hatásával sem számolhattak a biológusok, mégkevésbé a paleontológusok.