Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)

N. P. Maklecova, V. V. Ginzburg, D. G. Rochlin (Leningrád): A Szovjetunió területén feltárt emberi koponyák trepanációja

Három esetben részleges gyógyulást figyeltünk meg; ezeknek az embereknek a beavatkozás utáni élettartama szemmel láthatólag egy év körüli. Legkorábbra tehető eltemetésük a neolitikumból — az i. e. III. évezredből datálódik (dnyepropetrovszki terület). Egy eset az i. e. VI—V. századból (Kara-Oba, Kazakasztán), egy eset pedig az i. sz. X—XIII. századából való (pavlográdi terület, kujbisevi kerület). A részben begyógyult trepanációkon megfigyeltünk mind ék alakban befelé összeszűkülő, mind pedig mind a két lemezen egyenlő nagyságú nyílásokat. Az a koponya (6285-4. számú), melyet a dnyepropetrovszki terület szinyelynyikovi kerületében találtak, 25—30 éves férfié (3. ábra). A homlokdudor tájékán 11x8 mm nagyságú kerek lyuk van. A trépanait nyíláshoz, amelyben a diploë helyenkint bezárult, másutt csupasz maradt, rés csatlakozik, ezt a halál után ejtették a csonton, A beteg a műtéti beavatkozás után egy évig élhetett. Az élő állapotban trépanait koponyák anatómiai és röntgenoló­giai vizsgálata nem nyújt alapot annak a megítélésére, mik voltak azok a betegségek, amelyeknek kapcsán a trepanációt eszközölték. Röntgenológiai szempontból nem fedeztünk fel olyan reaktív válto­zásokat, amelyek elmeszesedési elváltozások elhatalmasodásával járó szerkezeti átcsoportosulás alakjában az osteomyelitiszes szövőd­ményre jellemzők. 10 koponyán a trepanációs nyílásokat a halál után vagy nem sokkal a halál előtt készítették. Ebből következik, hogy nézetünk sze­rint nem lehetséges a műtéti beavatkozás közben vagy rögtön utána halálos kimenetelű eseteket elkülöníteni a halál utáni trepanációktól, E koponyák közül hat 30 és 50 éves kor közti személyeké volt, 3 koponya 18 év körüli emberé és egy 2 éves gyermeké. A bemutatott lü trépanait koponya közül ötön egyetlen nyílás volt, hármon két nyílás és kettőn 3 nyílás. A rés öt koponyán a fej­tetőcsonton bal felől helyezkedett el, négyen jobb felől, a homlok­csont bal oldalán kettő, jobb felől egy koponyán volt. A nyílvarrat tájékán elhelyezkedett két nyílás, a koszorúvarrat táján kettő és a nyakszirtvarrat táján egy. Két koponya az i. e. III —II. évezredi sírból való, egy koponya az i. e. I. századból, két koponya az i. sz. I —IV. századból, egy

Next

/
Thumbnails
Contents